G.Gabi blogja

Nyákot köp a kór és a föld
belereszket,
leheletben sajgó tumor a vége
a kezdetnek,
a szavak vért köhögnek,
és a lélek elhagyja nyűt fészkét,
hol csak kínt hörög a lét.
Siet,
még érez,
még él, élni akar,
még mesél... még...
Majd zajt sípol a csend,
egyenesre fut - fémfény,
és a lélek hagyja nyűt fészkét,
magánya rideg és hófehér...

Ami marad,
csak kínt hörög - tehetetlen,
csak merev test, ami marad,
és foszló lehelet...

Szürke vagyok.
Magamba zárom a színeket.
Festetlen világban,
reményben,
utamat, utadat keresem.
Egyenesek.
Végtelenbe futnak,
valahol a végtelenben
találkoznak...
Vagy nem.
Ha görbülnek,
reám hullanak
a tegnapok.
Bódulat.
Fantázia itt kereng,
létgörbe takarja a színeket.
Festőm légy!
Szivárványt mutass,
színezd ki életem!

Álmodó éjben álarcot sző a pók,
csikorgó csendjébe tücsök muzsikál,
csillagos a függöny, az érzés fakó,
elfedi kínját a megrendelt halál.

Koszos kunyhóban széptevő irritál,
(csak bomlott agyában él romantika),
borgőzös leheletű szó sántikál,
kimondja végre - újra kell innia.

Szeplőtelen élet - Ki kell hunynia! -
Kés kerül kézbe, s mert borban az erő,
szenny terül reá, eszelős mánia
torjában vigad, hol gonosz a nyerő...

Fénybe futó lélek áldott rejtekén
mosolyban melegszik - Isten tenyerén.

orgona nyílik
kiskertem mélyén
illata bódít
ünnepet vár

hófehér évek
szerető szívben
édes dallamát
dúdolom már

dalomban szívem
szívemben hála
siető léptek
csokor virág

érzékeny évek
miként a gyermek
kiáltom: boldog
Anyák napját!

álmokat közvetít
szerelmes szépeket
hogy feledni tudd a
keserves képeket
és amíg elmédbe
örökít örömet
kéjesen kortyolod
jéghideg sörödet