Őrni blogja

Hardy : A kísértet-lovarnő

I.

Egy furcsa férfit ismerek:
A partra kijár,
révült, csupa gond,
egyszerre megáll,
ködökön borong,
moccannia fáj,
nézése bolyong;
majd elsiet...
Lát valamit? Mi lehet, mi lehet?

II.

Mondják, amit lát, hirtelenebb
s szebb, mint a jelen,
tűnt, drága kép,
s ő itt e helyen
leli, zöld elemét,
és éberen
átél vele még
egy jelenetet...
Lát maga-szülte kísértetet.

III.

S beszélnek róla még valami mást:
Nemcsak e parton
áll meg e képpel,
üldözi folyton
képzeletével,
rózsállik ez, ajzón,
szinte a léggel,
s ő, távolodást,
magával viszi e látomást:

IV.

A szellem-lovarlányt. S bár maga
oly nyűtt s kihalt,
ép s szép a lány,
ver víg patazajt
a férfi agyán,
az atlanti part
szabdalt agyagán,
és mintha először tűnne tova,
jár délcegen, ár meg apály a dala.

Tandori Dezső fordítása

Hardy : "Én vagyok az"

Én vagyok az, bokron neszező,
kit az örvösgalambraj
nem riadva, zajjal
vesz észre, de turbékolva
helyén marad, akár ha szólna:
"Hiszen, ez csak ő."

Én járok ott, ha ijedős nyulak
fülüket hegyezik,
míg a rügyeket eszik,
és nyomban azt jelenti,
hogy csámcsognak tovább: "Ilyentől senki
el nem szalad."

Rám néz sok könnyes gyászoló,
ahogy a menet
tapossa a gyepet,
síri-csöndesen
vélik: "Más bánatában ez sosem
volt tolakodó."

S hallom fentről: "Mi csillagok
ne nézzünk le zordul,
ha az ég felé fordul
hű tekintete -
Ne bántsuk! Vége és kezdete
velünk ragyog!"

Tandori Dezső fordítása

Ugyanaz a dal

Egy madár ugyanazt dalolja,
egyetlen hiba nélkül, amit
- hány év telt el azóta! -
hallgattunk ugyanitt.

Kedves csoda ez a zengzet,
a mámorban a megszokás,
hogy ennyi idő letelhet,
s egy hangja se más!

- De ez a madár az nem lehet. -
Nem: az porrá vált tetem...
Mint akik azt az éneket
hallgatták velem.

Várady Szabolcs fordítása

Halál

Meghalnak - vissza egy se tér -, nyitott
sírnál névsort olvas a nyomorúság,
egy zavart szemű ősz ifjú motyog:
rokon, barát, szerető neve húz át
a sírkerten - csak holtak, mindenütt -,
e jólismert látvány, üres nevük,
kínom, s e sírok, jajszavak -
más semmi sem maradt.

Nyomorúság, te legdrágább barát,
ne sírj! Tudom, hogy úgy sincs vigaszod,
mert láttam: békés alkony parazsát
vigyáztad ajtódból velük, s lakod
éppoly ragyogó s békés volt, de röpke
reményed elszállt, fejed dér ütötte -
e látvány, kín, sír, jajszavak -
más semmi sem maradt.

Eörsi István fordítása

Részlet egy olyan költemény befejezéséből,
amely az iskola elhagyása előtt készült

Válnunk kell, szülöttem vidék,
s fájó szívemben jóslat ég:
pályám bármerre is halad,
s bármikor zárja utamat,
ha van hely, mely még egyre köt,
mikor már végóránk ütött,
vissza csakis feléd vetem
vágyakozó tekintetem.

A nap is, ha leáldozik,
eljutván messzi nyugatig,
egy sugárral el nem köszön
a völgytől, de becézgetőn
süti a drága lombokat,
hol szülte őt a pirkadat.

Szegő György fordítása