CsJ

Világom hát kitárt, 

Kitart, mint a megszokás.

Fordul, moccan s lemerül.

Minden nap

Ugyanúgy

S egyértelműen.

Csillagpárnás éj között

Álmok szállva szállanak.

Mint titkok füzete,

A messzi hasán felvillanak.

S a csend fényében,

Az éj pontjain 

Alszom el veled egyedül,

Mint a néma nap

Vagy a holdpuha sugarak,

Hallgatag udvara a 

A csendes szavaknak.

Csillagokon úszom át,

S mint egy végtelen képet

Magamban nézlek téged.

Vágyaim napjából kitakarózom,

S a fények rengetegének

Egy nap felmutatlak, mint élet.

Hallgatok, hallgatsz.

E két szó között

A legbiztosabb.

Lelkem tutaj, 

Szíved óceán...

Belül sírtam át falait a létnek,
Hallgatag s kimondatlanul.
Ki hallaná, ha kiveti a szem, ha inog,
Néma könny, ha levetül.

S nincs, ki kérdi tőlem,
Mi ez a fénylő s csendes-avar
Itt és most a kedvem alján,
Szomorú szemergélésnek tagja a talaj.

Délibábos időkbe reppent remény,
Csak morajló egyhangúság
Bekönnyeztem szívem közepét,
S üveg cseppjén túl senki nem látott rám...