Bugatti350 blogja

Hétfőn, már beoltanak

 A Pfizert kapom biztosan

Köröttem halottak

kik rokonaim voltak

Kikapcsolódni volna jó végre

Várjunk tisztább  jövőt  örökre

Mondanám őszintén

 de nem nagyon enged

Az igazság gyökere

 tán száradni kezdne'

Meddig hangoztatjuk

 hogy legyen már felelős

Nem csak a vágytól új

 diktáljon eszelőn

Lásd, most kicsúszott,

 de én már nem is bánom

Ki ért majd belőle

 túl léphet határon

Magas ereszt látok

 és rajta egy, kíntornászt

Ki  régi vágyát kergeté

és nem egy mai  durvát

Felejtsd el, a gyilkoló, gonosz háborut
Ott várna  halálod, ám nincsen vissza
                    út

A fák ágairól hullnak a levelek.
Szülőket hagynak el a vásott
                gyerekek.

A levelek színesek, néha még
              zöldek is
S úgy, mint a gyermekek, talán
               szépek is.

     Ez a fa, egy családnak fája
        A föld felett, égig ér
Törzse és ága, a földön véget ért.

Görbe gyökerei, pókhálós szállal,
Föld alá került, sok minden hibával
Ott emlékszik arra, hogy egyszer
                 volt párja.
De neki is volt egykor, szépséges
                 családja.

A bennük égő tűzzel, senkire sem
                    várva
Eggyé váltak ott, hol minden ajtó
                     zárva.

              Lassan el is égtek.
         Ám, de nem ez a lényeg!

Új életet adnak és meleget fényt, erőt,
                szebb jövőt 
Mosolygóbb fiatalt, tiszta levegőt és
nem látomást, vagy fantom szeretőt.

Tiszta vízű folyót és gazdag tenger vizét
              Hirdesd az új igét.
Szóljon hangosan éneked hallják is meg 
                Vének, siketek!

     Az erő, legyen mindig veletek.
                Lássatok csodát!
                Épüljön új Világ!

Szökken a hajnal mák szerű köddel
Így oson reggel a félhomály
Bokrok levelén harmatcsepp pilled
Motoszkál itt ott a fénysugár

Virágok szirmán vagy letört lapuban
Mereng a csepp míg párolog
Talán árvaként esett le kapunkban
Csillogása itt nem unott dolog

Megkésett álma hogy egyszer szép legyen
A lámpa fényében hemperegne vígan
S gyenge széllel suhanna csendesen
Csak kedve nincs hisz levél se moccan

Csendesen kúszik a szép szürkületben
Hullámzó fodrokon néha megszorul
Várják fénysugarak a hajnali ködben
Elindul újra amíg be nem borul

Írom a verset fárasztó szavakkal

de rátérdel az idő zavaros panasszal

Törvénye elbújó, súgnám hogy  saláta

Akiért nem  szól, az vegye magára

Megoldás a mantra mert ő csak ugatja

Játszótéren volna lényege kutatva

Fojtogat a hazugság és sunyi a pokla

Kell is meg nem is a valóságuk sokkja

Utolsó betüim példásan fontosan

Megadják a választ egyszerűn pontosan

Senki ne keressen követett sorsokat

Ma mindenki tagad és hűvösen bólogat