Bugatti350 blogja

  Minden kedves Poet használónak !   

Szép  Karácsonyt kívánok!

 Külön köszönet a blogomat is olvasóimnak!

Maradok továbbra is  szeretettel.  

István

 Ui:   Alig volt időm ebben az évben olvasgatni és írni ! Talán a következő év, hoz majd változást!

Ellepte a köd a tájat
Hamu-szürke a ruhája
Kopasz ágak ringatózva
Karistolnak  gomolyába
Sűrűsége tejföl tenger
Orráig sem lát az ember
Néha villan egy-egy lámpa
Fényük elvész a  homályba
Kellemetlen, hideg, nedves
Senkinek, soha nem kedvez
Elbújtatta akit vártam
Hamuszürke nagykabátban

Minek az erő, ha menni, futni nem tudsz?
Csak hinni a célig, fájó végleteket?
Ne bánd meg azt sem, ha hazugságba futsz
Ha fájdítják mérges sebeidet
 
Minek az édes, ha íztelen nyelved?
Nyelnél mérgesen, biztatón nagyot
Talán hízelegsz is némi fegyelmet
Amikor a kutyád, jól megharapott ?
 
Minek a kérdés, ha válasz rá nincsen?
A humor is fájó, néha ködös
Mint a döglött hal, szürkéllő partvízen?
Tumornak ágyaz, úgy is ha köhögsz
 
Minek a fékezés, egy száguldás után?
Amikor leáll az autó, magától is ?
Mindenkit pihentet, a hosszú út során
Majd, lelopja rólunk a nadrágot is

Felejtsd el, a gyilkoló, gonosz háborut
Ott várna  halálod, ám nincsen vissza
                    út

A fák ágairól hullnak a levelek.
Szülőket hagynak el a vásott
                gyerekek.

A levelek színesek, néha még
              zöldek is
S úgy, mint a gyermekek, talán
               szépek is.

     Ez a fa, egy családnak fája
        A föld felett, égig ér
Törzse és ága, a földön véget ért.

Görbe gyökerei, pókhálós szállal,
Föld alá került, sok minden hibával
Ott emlékszik arra, hogy egyszer
                 volt párja.
De neki is volt egykor, szépséges
                 családja.

A bennük égő tűzzel, senkire sem
                    várva
Eggyé váltak ott, hol minden ajtó
                     zárva.

              Lassan el is égtek.
         Ám, de nem ez a lényeg!

Új életet adnak és meleget fényt, erőt,
                szebb jövőt 
Mosolygóbb fiatalt, tiszta levegőt és
nem látomást, vagy fantom szeretőt.

Tiszta vízű folyót és gazdag tenger vizét
              Hirdesd az új igét.
Szóljon hangosan éneked hallják is meg 
                Vének, siketek!

     Az erő, legyen mindig veletek.
                Lássatok csodát!
                Épüljön új Világ!

Szökken a hajnal mák szerű köddel
Így oson reggel a félhomály
Bokrok levelén harmatcsepp pilled
Motoszkál itt ott a fénysugár

Virágok szirmán vagy letört lapuban
Mereng a csepp míg párolog
Talán árvaként esett le kapunkban
Csillogása itt nem unott dolog

Megkésett álma hogy egyszer szép legyen
A lámpa fényében hemperegne vígan
S gyenge széllel suhanna csendesen
Csak kedve nincs hisz levél se moccan

Csendesen kúszik a szép szürkületben
Hullámzó fodrokon néha megszorul
Várják fénysugarak a hajnali ködben
Elindul újra amíg be nem borul