Bugatti350 blogja
Titok nélkül
Elgondolkodtató beszédek alatt
szívósan ecsetelem, amit érteni vélek.
Talán ez a hazug, hitvány élet éltet,
amiben a lélek is féktelen marad,
ha nyugdíjtörvényekre gondol.
Nem verset írok, nem lányregényt,
csak szűk sorba szőtt véleményt,
amitől egy Kossuth-díjas tombol.
Szólítani minden téren kellene,
mert kifosztják a kasszát, akár
a passzát, úgy apasztják
pántlikázott díjak és rangok mellett.
Hálát kell adni azért, amink van
és
szeretettel élni, hinni
remélni, ha még lehet.
Megidézett szerelem
Oly jó volna szólni hozzád
S nem motyogni, ajtóban
Hozzád érni, arcod látván
Szemed nézni titokban
Szorítanám a derekad
S megkérdezném halkan tőled
Merre jártál, hol nem voltam
Gondoltál a szerelmünkre?
Sokan látták, s mondták,- De kár
Várni rád az ablakban
Számolgattam, hány éve már?
Negyvenhét év, szép lassan
Könnyem között, kíváncsiság
Csak néztem egy fényképet
Te voltál-e, vagy az anyám,
Tán, megbújó emlékek?
Vény nélkül
Gondolatok nélkül vágyszerű az élet
Éles kések mentén kísérnek a fények
Minden vágás után szivároghat lélek
Ez még egy attitűd amitől nem félek
Korlátok mentén botorkál a látnok
Minden tűkanyarnál fogantatnak átkok
Vedd észre vándor ha reád is van pár ok
Nem kell a kitartás rá hiába vársz ott