Álmom volt

Felejtsd el, a gyilkoló, gonosz háborut
Ott várna  halálod, ám nincsen vissza
                    út

A fák ágairól hullnak a levelek.
Szülőket hagynak el a vásott
                gyerekek.

A levelek színesek, néha még
              zöldek is
S úgy, mint a gyermekek, talán
               szépek is.

     Ez a fa, egy családnak fája
        A föld felett, égig ér
Törzse és ága, a földön véget ért.

Görbe gyökerei, pókhálós szállal,
Föld alá került, sok minden hibával
Ott emlékszik arra, hogy egyszer
                 volt párja.
De neki is volt egykor, szépséges
                 családja.

A bennük égő tűzzel, senkire sem
                    várva
Eggyé váltak ott, hol minden ajtó
                     zárva.

              Lassan el is égtek.
         Ám, de nem ez a lényeg!

Új életet adnak és meleget fényt, erőt,
                szebb jövőt 
Mosolygóbb fiatalt, tiszta levegőt és
nem látomást, vagy fantom szeretőt.

Tiszta vízű folyót és gazdag tenger vizét
              Hirdesd az új igét.
Szóljon hangosan éneked hallják is meg 
                Vének, siketek!

     Az erő, legyen mindig veletek.
                Lássatok csodát!
                Épüljön új Világ!