Az élet spiritualitása (kissé cinikusan)

Brenedin•  2022. november 23. 13:30  •  olvasva: 121

Az egyik 

azt mondja,

üresítsd ki elméd, 

akkor nem hagy el többet a belső békéd. 

Befelé fordulva figyeld magad, 

mindegy, hogy sors vagy akarat, a lényeg, 

hagyd áramolni belső hangodat. A másik azt mondja, 

áldozz a szeretet oltárán, a gazda szőlőjében, 

hogy a gonosz, idővel meg ne kísértsen. Meglátod tiéd lesz a menny, 

hol nincsenek már könnyek, addig tűrd el, hogy a föld a vesztőhelyed. 

A kosztümös, az öltönyös azt mondja, mutasd meg magad,

én is így csináltam az aranyat. Mosolyogj mások szemébe, 

így jársz sokak kedvébe. Hazudj bele a világba, a könnyeid éjjel sird a párnádba. 

Minden benned van, szól az agy, ki a podkasztban, 

színes háttér előtt mutogat. Higgy az erődben, hirdeti ő is, 

nincs lehetetlen, lehetsz akár telhetetlen. Ő is sok pénzt bezsebelt már, 

a hiszékeny népnek nem sok van már. Ha nem jönne össze, nyilván a Te hibád, 

csináld úgy, hogy ne lássák. Nem fogod rontani bizniszünk, ha nem érted, 

arról nem tehetünk. Az alkalmatlan Te vagy, nem értetted meg szavukat. 

Ha ebből is eleged van, bőven van még lehetőség. Mindent megold a tudat, 

a magabiztosság töri majd neked az utat. Van, aki azt mondja, 

inkább lépj fel a színpadra, tudatosan játszál a választott darabba. 

Vegyél fel parókát, fesd ki a szádat, ha bele feszülsz, akkor sincs bocsánat. 

Ha nem tetszik, lépj le, majd mások a balhét elviszik délre, ott úgy sincs semminek vége, 

ahogy nem is volt senkinek vétke. Ha volt is okkal, a válasz jön is joggal. 

Ha még se most, majd a következő számon, előbb át kell lépni a túlvilágon. 

Ha eleged van, ülj ki a nézőtérre, onnan nézd mi megy éppen. Nézd, 

hogy szedik szét egymást, köpönyegforgató karok. Egymást már fel sem ismerik, 

hunyorogva néznek körbe, kit küldjünk ki a nézőtérre. Azt hiszik, 

ha a színpadról kirekesztenek, egy árulóval kevesebb. Te vagy a bűnbak, 

magukban Téged látnak, jó helyen vagy, amíg gyaláznak. Mosolyogva szúrják 

a másikat hátba, egyetlen vétke, hogy megszületett e világra. 

A színdarab megy nap estig... A szerepet meg kell találjad, 

néző vagy rendező, vagy akár mindkettő. A szereposztás sincs kőbe vésve, 

lehetsz ecset a festő kezébe, vagy vászon, amire bármit festhetnek,

kedvükre kiszínezhetnek. Azt se tudod ki, miért teszi, lehetsz akár Te is,

aki festi vagy szenvedi. Egyet tudunk a nézőtéren ülve, 

a kényelemért nem jár mennyország cserébe. 

Minden mindennel összefügg, 

a kép nem mindig áll még össze,

meg tudjuk majd mindannyian,

ha átmegyünk oda, 

amiről nem tudjuk 

hova…

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2022. november 24. 03:04

hát jah...mi is a jó...vagy a való :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom