Brenedin blogja
KözéletAz élet spiritualitása (kissé cinikusan)
Az egyik azt mondja, üresítsd ki elméd,
akkor nem hagy el többet a belső békéd.
Befelé fordulva figyeld magad,
mindegy, hogy sors vagy akarat, a lényeg,
hagyd áramolni belső hangodat.
A másik azt mondja, áldozz a szeretet oltárán,
a gazda szőlőjében, hogy a gonosz, idővel meg ne kísértsen.
Meglátod tiéd lesz a menny, hol nincsenek már könnyek,
de addig a föld lesz vesztőhelyed.
Az öltönyös azt mondja, mutasd meg magad,
mosolyogj Te is mások szemébe, így jársz sokak kedvébe.
Hazudj bele a világba, a könnyeid éjjel sird bele a párnádba.
Minden benned van, szól az agy, ki a podkasztban,
színes háttér előtt mutogat.
Higgy az erődben, hirdeti ő is,
nincs lehetetlen, lehetsz akár telhetetlen.
Sok pénzt bezsebelt már,
hiszékeny népnek nem sok van már.
Ha ebből is eleged van, bőven van még lehetőség.
Mindent megold a tudat,
a magabiztosság töri majd neked az utat.
Van aki azt mondja, inkább lépj fel a színpadra,
tudatosan játszál a választott darabba.
Ha nem tetszik, lépj le, majd mások a balhét elviszik délre,
ott úgy sincs semminek vége, ahogy nem is volt senkinek vétke.
Ha volt is okkal, a válasz jön is joggal.
Ha eleged van, ülj ki a nézőtérre, onnan nézd mi megy éppen.
Látod, hogy szedik szét egymást, köpönyegforgató karok.
Egymást fel sem ismerik, hunyorogva néznek körbe,
ha a színpadról kirekesztenek, egy árulóval kevesebb.
Te vagy a bűnbak, magukban Téged látnak,
jó helyen vagy, amíg gyaláznak.
Mosolyogva szúrják a másikat hátba,
egyetlen vétke, hogy megszületett e világra.
A színdarab megy nap estig...
A szerepet meg kell találjad, néző vagy rendező, vagy akár mindkettő.
A szereposztás sincs kőbe vésve, lehetsz ecset a festő kezébe,
vagy vászon, amire bármit festhetnek, kedvükre kiszínezhetnek.
Lehetsz akár Te is, aki festi vagy szenvedi.
Egyet tudunk a nézőtéren ülve, a kényelemért
nem jár mennyország cserébe.
Minden mindennel összefügg,
a kép nem mindig áll még össze,
meg tudjuk majd mindannyian,
ha átmegyünk oda, amiről nem tudjuk
hova…