Brenedin blogja

ELENGEDÉS

A végtelenségig reménykedsz és nem adod fel,

de egyszer eljön a pillanat mikor engedni kell.

Hagyni a rózsát élni saját tövises szárán,

maradjon érintetlen szépség térképed táján.

Kutyavilág

Éppen az élet értelmén merengtem,

mikor mögém somfordált édesen.

Nem voltam más akkor Neki,

csak egy fájdalomcsillapító, ami szívvel teli.

Ezért születtem e világra, hogy a lelkem

mások néma könnyeit is meglássa?

Megérinteni, nem félni, a jelenben újra eszmélni.

Összekapcsolódva, jóságba burkolózva,

az élet ajándékát el nem tékozolva.

Halvány sejtelem kihült helyeden,

összegyűrt álomba ragadt fáradt kényelem.

Árnyékba markoló fehér füst fátyola,

átsuhanó gondolat villanó pátosza. 

Lehunyt szemek néma álma,

teremtőnek szép talánya.

Oszlik a nappal veszedelme,

álmok között elmerengve. 

Vígasz könnycseppek rózsaszín ruhában,

szemtelen tavasz nyíló ablakában.

Kitárulkozó szirmok vörös bársonya,

egymásba fonódó érzések igéző illata.

Megkerülted érte az egész világot,

a csoda itt van előtted.

Ugye, Te is látod?