Black blogja

alvajáróként feszíti karomat a szenvedély
ahogy felemel a pulzusom diktálta
semmibe meg írt soha- soha remény
úgy gyilkolom a neveket, címeket
teljességgel lehetetlen megérteni engemet
számon kérés, vád beszéd
elsodor a patak, az ár
nincs lassan semmi aminek árat szabhatnék
nem érdekelnek a szívek, a lehelletek
ha mindíg torkomat szorítják idegen kezek
én miért nem élhetek?
csak újabb perceket
:(

kérek tőletek
:(
@

 engedjetek!

-zs-

állva fekszem a hatalmas ég alatt
nekem még máshogy tanították a szavakat
Isten elmondta mit, s hogyan
apám lerajzolta feladataimat
anyám csendre csókolta álmomat

én csak próbáltam letenni egy követ
mit nem lép át a történelem
egy kandallóba rönköket szórtam
egy lány kezét búcsúzásként utoljára
épp csak megfogtam

egy asszonnyal élem az életem
ki kesztyűt dobott elém, s nekem
hogy megvívjam utolsó harcomat
az egy ki megértette bonyolult gondolataimat
s nap, nap után vigyázza sorsomat

elővettem öklömet hogy az igazságnak
örök törvényt tegyek, s hiába a nyers erő
vesztesként hagyhattam el a harcmezőt
megfogták mindenem a béllyeg rám került
csak egy ember könnyes keze
adott új levegőt..

-zs-

nekem
nem kell az élet
ha te nem éled önmagad
álmaid, boldogan
amíg nem találom újra utamat.
............
belém karcoltad mosolyodat

nehéz a tánc egyedül
mit tegyen  fél kéz?
nevessen keserűn...
ha feltámad..
írjon egy lapot..
itt vagyok kedvesem
újra élek
MA
belém tetoválom,

hátamon
a felirat:
a TE
neved
csókod,
könnyeid
sóhajod

.
ha mégsem..
már meg haltam
-zs-

a szobámban sétálok,
kilépek egy levegőből
felépített tér síkon
az éterben, vetkőzöm le
félelmetes vad múltamat,
felöltöztethetnélek,
mint ahogy bőrömre
szúrják újabb
s újabb tetoválásaimat

-zs-

Erre a világra szültél anyám,
ahol elvették játékszerem
vele a sorsom, s az életem,
ha előre nézek csak, keresek a látóhatáron
egy érdemes hajót,
mely velem majd elindul
a semmibe,
s végre ön pusztíthatom
magamat
nem kértem semmit,
Istennek kezébe adtam sorsomat,
mégis fekete falakkal vettem
körül  testemet
tudom nehéz a teher,
mint egy bűnös, hordozom
nyakamba akasztott
örökké belém égetett láncomat

holnap ismét nevetek

-zs-