Black blogja
Személyesbók
látom az igaz szavakat, olvasok
aztán mindíg oda jutok,
hogy van bennem egy adag gyűlölet
de ez nem keserű,nem egy fekete szörny
mert csak nevet, ahogy értem a vicceket
is, s a sok ál sallangal töltött dumát.
nekem nem kell hogy adj egy csókot,
nem foglalkozom mi volt a legutolsó
bókod, felesleges a rejtelem
ezer tetoválás fogja beborítani testemet
s nem azért mert a divat diktál,
hanem a fájdalom már előre megírta énrám,
de ne hidd hogy ez bánt engemet
süket,vak,néma lettem
-már egy ideje-
-zs-
Mi
nekem is teher ez az arc
folyton folyvást belém égették,
s tudod szenvedély vagy örök harc
a lélek sétája mindíg ugyanaz
az örtorony sorjázza léptedet,
el sem tudod képzelni
milyen bűnős a férfi, a nő ,s képzelet
mert leveszem rongyaim
s te ott állsz majd szabadon
azt hiheti bárki is
ez csak egy na MI?
te meg én viszont pontosan tudjuk
ez nem kérdés , csak mi....
-zs-
úton
por a sebre, géz a kézre
szorítókötés az erekre
ne vigyen fellegekbe
a dal, a szó
a múlt ,s a mulandó
a felejthető arcvonal,
leckét eldobható,
zárkában felejtett,
emléksorokkal
mit sem kezdő
hasztalan akarat.
érdekesek a nappalok
mind ,
mint sorba kapcsolt tegnapok,
kezekbe gyűrt arcok,
könnyektől aggódó
-szem kontaktusa.
s egyre rosszabb a helyzet
pecsét, pecsét hátán
kulcsok, melyek
elégnek majd
e világi máglyán.
nem marad semmi
csak egy üres bőrönd
mely valaha útra kész
volt, s elment
mielőtt újra indult volna,
valahova.
-zs-
mégis
Már várom hogy haza érj
hogy tudjam hol az otthonom
soha, soha nem találom
-elárulom-
mégis te vagy a levegő:
nekem.
s én vagyok a fájdalom
hiába mondom
nem hiszed
nekem?
s mégis:
igen!
-zs-
Nem kértem
ütöm a fejem
ütöd a lelkem
ezek nem
szavak,
nem dobok,
neked
már Nem dobok
-semmit.
ördög:
vagyok.
vagy,
állat
tékozló
fiú
s te
vagy
a jó
érted?
értem,
nem értem..
nem kértem!
-zs-