Black blogja
Személyesfel
villámok festik át az éjszaka vad mosolyát,
hogy megfogd két kezem
megvilágítsák életem,
ne ássák vermemet
tele rajzoljt
temetők
falán
síromon
acél
kereszt
vállakat
újra meg újra
félelmetes jelekkel
ne égessék
bőrömet
szilánkok
percek
emberek
s
reggel
ha felkelek
új napra
ébredjek
-fel-
volt
volt hogy levetettem ingemet
láttad meztelen testemet
őszinte kinyílt szívemet
volt hogy azt hittem valaha
nem lehetek ostoba
-zs-
konkrétan..
konkrétan..
ismerem az életet
konkrétan..
kerülöm saját
tekintetemet,
hogy ne ismerjem meg
véleményedet,
mit a föld sójából
analizált ki a rendszer
rólam,
mint egy hiba
mely túl hízelgő lenne,
elég, ha én tudom
íriszem, mit vonz
álmomban
a holnaphoz
-zs-
365
nagy a baj ha nem értem a jeleket, nevetnek
hogy nevetek s örök harc az életem?
vagy egy csavar s holnap egy szenvedélyes csók
egy pohár lazulás, politika vagy fáradt
zuhanás az ágyadon,
s megint fent a hegyen, mert épp kijön a lépés
izmokon dolgozó hideg acél, a cél:
érték
az értéknélküliek között
ön,
vagy nem ön:
de mindenképp kritika
néha lehet vad erotika, de nem sírás
állandó ostoba nyavalygás?
inkább,
egy zsíros kenyér olcsón
eladó valahol a világban
attól még a 365-ből
én igazán....élek
-zs-
zárás
nyitom ajtómat,
hallottam kopogtál,
mégis most hátat fordítottál,
tudod én nem nevetek
nézz rám ha mersz
s ints egy utolsót
mindenem kulcsra zárom
elötted-
-zs-