Becze69 blogja

Fagyos világ..

ébred már.

Itt a tavasz 

zöld a határ.

 

Kis madár..

haza tér,

Messze táj

vissza vár.

 

Virágba borult,

erdő s mező.

Ébred a fagyos 

temető.

 

Gyere haza 

vándor.

Katica a fán

méh virágra száll.

Elhagyom otthonom, 

vissza nem fordulok.

Bezárult vas ajtó,

meg fásult lélek,

ki bánatba réved..

 

Eldobom a múltam,

bízok a jó sorsban.

Imám meg hallgat ám,

érzem a jó karmám.

 

Élve elhantolt szülém,

de nem én akarván.

Kényszerűen bele nyugodván,

amin más határozván.

 

Jobb a békesség mint a 

vita ám legyen,

van saját életem,

azt egyengetem.

Szívem fáj egy szívért mi értem dobog,

ajkam fáj egy csókért mit tőled kaphatok.

Várom a percet ,hogy veled lehessek

és a füledbe súgjam "Örökké szeretlek!

 

Ne ismerj szenvedést ,ne ismerj bánatot,

adjon a sor igazi barátot.

Ha bármi gond ér tudd ,hogy én leszek.

Örömödben bánatodba mindig veled vagyok.

 

Vihar ha zúg el hallik messzire,

ha szíved fáj nem hallja senki sem.

Légy azzal kit őszintén szeretsz ,

hisz boldog igazán csak így lehetsz

Nem is tudom mit érzek. Tiszteletet,szeretetet? 

mind kettőt? 

Nagyon hiányzik ,de félek szeretni.

Sok csalódás ért.

 

Hiányzik a szerelem az emberi közelség

valaki aki mellettem áll,

meghallgat tanácsot ad.

Így tudom nem vagyok egyedül a gondjaimmal.

Elfáradtam keresni a szeretetet,de jó lenne meg találni végre!

Köszönöm az életnek ,hogy találkoztam veled.

Soha el nem felejtem azokat a boldog perceket,

melyeket veled tölthettem.

Te tetted nekem a telet forróvá 

az életet édessé.

 

Mindenre képes vagyok ,

hogy boldoggá tegyelek.

És amíg élek,soha el nem felejtelek.

Bármerre jársz ,nem vagy egyedül

mert egy szív szeret téged végtelenül.

Melletted van még sem látod,

de ő hozza majd az örök boldogságot.