Becze69 blogja

Szeretet nélküli világ,

hol csak az számít.

Ki kinek , barátja.

Becsület nincs csak 

magányos,bezárt sorsába.

 

Elfordult szívek,

méla sötétségbe.

Gyermeki lelkek ,

szomorú valósága.

Balga ember naivsága.

 

Érdeke kinek hogy,

kívánja s fittyet hány 

az igazságra.

Csak élvezet a fontos, 

maga mutogatása.

 

Nem számít se tisztesség,

s becsület nincs a 

világba,gazdagok tipornak

szegényt a sárba. 

Kapzsi gazdagsága.

 

Kinek több van,

még többet akar...

átgázol mindenkin.

Nem néz se istent s 

még családját se szánja.

 

Fukar élete még ,

esztelen gyökér feje, 

mint magába nézne.

Meg bánja ugyan de már késő.. 

hiába szerettei messze, 

távoli hazába sorsára hagyja

Észre nem veszi,

csak eszköz ...

Hitvány ,hazug,

féltékeny emberek

ostora.

 

El hagyja otthonát,

bezárult vas ajtó.

Vissza nem fordul,

meg tagadja vérét.

várja a csodát.

 

Dörzsöli markát a 

fel bujtó.

Arcán gúnyos mosoly,

öröm ujjongása

messze száll.

 

Boldogsága halovány,

méla büszkesége.

Áldozat ő is 

de észre nem veszi,

butácska lelke.

 

Anyai szeretet,

örök, fájdalom szüli.

Vérzik szíve, 

mert érzi, 

nincs mit tenni.

 

Meg bűnhődik szegény,

bár nem is tudja.

Nem saját keresztjét hordja.

Más lelkén szárad,

mit ő kap cserébe.

 

Gyere haza, árva lélek. 

A míg nem késő.

De nem tehet róla,

nem látja fától

az erdőt a balgasága.

 

Nem baj kis csemetém,

majd fel nősz egyszer.

Csodás arca halovány,

mert büntetése kemény.

Nem lehet anya szegény.

 

Hitt más embernek,

bár nem lett volna szabad.

Egyszer talán érzed,

vér nem válik vízzé

s hol, mit tévedtél.

 

 

Szívem meg lágyítom,

kendőbe kötöm...múltam, 

nem haragszom.

El temetem, rég volt.

Bánatom bezárom 

s kulcsát a tengerbe hajítom. 

Mit ér az élet?

Ma még boldogok vagyunk.

holnap tán könny

áztassa szemünk.

 

Élet tova száll , 

ami el múlt 

nem jön vissza 

soha már.

 

Vigyázzunk 

hát nagyon. 

Ki tudja.. 

mennyi van 

még hátra.

 

Változik az életünk,

öröm s bánat 

oda s vissza.

Becsüld meg 

azt ki szeret.

 

Mert ki tudja 

holnap is lesz-e,

ki ma még velünk 

együtt nevet.

Kódorog szüntelen,

éli világát.

távol áll tőle,

tisztelet s kitartás.

 

Ima és a

részvét,

Isten irgalma,

gúnyolódik.

yess - mondja.

 

Elméje háborodott,

magába nem néz,

bár vétke számos,

embertelenség,

rideg valósága.

Ha fájnak is a szavak,

amit mond szívtelenül.

Emeld fel a fejed, 

ne sírj bűntelenül.

 

Könnyen kigúnyol az,

ki mindent készen kapott,

aki soha nem látott,

fájó nincstelen napot

Télben alszik, 

még a határ.

Fagyból ébredő tavasz,

első hírnökei vagy.

 

Hóvirág kis virág.

Ébred a föld.

Hosszú téli álomból,

szirmait bontja már.

 

Kis ibolya,szép virágszál.

Kék ég alatt,

zöld mezőn,kivirul a táj 

s újjá éled a világ.