Becze69 blogja

Becze69•  2017. december 3. 09:49

Sznob kisasszony Angliában.... Szégyen

Hazáját elhagyva
indul szerencsét próbálni.
Saját fajtáját nem tisztelvén,
kinti buliba tévedve.

Magányában vadászva,
illatosan pompázva.
Szép álom vesztére,
pókháló keblére.

Hej, új világ reménye,
előkelősködő, de csalfa
reménye bujára vétke.
Hiánya bérére.

Bosszúja, bánata
körmére égve.
Közösségi hálón
követőt remélve.

Csalfa, tenyérbemászó
terve dugába dőlve.
Körmöl serényen,
ódát zengve önnön magáról.

Saját munkáját dicsérve,
másét lenézve.
Hosszú, barna haját rázva
arcán gúnyos mosolya.

Követőt nem lelvén,
csúszva, elmászva.
Tűnik el homályába
szégyenét elásva.

Becze69•  2017. december 3. 09:47

Igaz szerelem... Kedvesemnek!

Mi a szeretet, nem drága ajándék, sem a pénz.
Nem luxus út, nagy ház.
Szeretet a szívben, az emberségben mutatkozik meg.
Nem fontos a külső, nem a kor,
mert mindez mulandó.

Fontos az adott szó, a kedvesség, a figyelem.
tudjuk azt, ki, mit, miért tesz.
De ne felejtsük el, ki az, aki mellettünk van a bajban, ki az, aki harcol, ha szenvedni lát,
Ki az, aki könnyed letörli és mondja.
Ne félj, veled vagyok, nem hagylak magadra...

Mert el ne felejtsük, a kocka fordulhat, és
ahol most ő van, még lehetsz egykor te is ott.
Becsüld meg a jót, jöhet ugyan más,
de nem biztos, jobb is lesz.

Becze69•  2017. december 3. 09:45

Búcsú.. Emlékezés!

Ha az ember közel van a halálhoz,
akkor eszmél rá igazán, mit ér az élet!
Mi a legfontosabb a világból,
a kevésből, ami még hátra van,
Megérted, ha már megérintett a szele.

Amikor elveszítünk valakit, akit nagyon szeretünk,
akkor ébredünk rá igazán, mit is veszítettünk.
Nem halljuk többé a hangát,
nem érezzük a teste melegét, a szíve igaz szeretetét.
A nekünk adott őszinte, igaz emberi lényét.

Gondold át, milyen érzés a hiánya, az űr, ami utána marad.
A magány, az örökös fájó seb a szívünkön, ami
egy életen át, amíg élünk, elkísér.
Megfizethető? Pénzben, aranyban, drágakőben, mi az, amiben pótolhat?

Álmatlan, átsírt éjszakák sora.
Meggyötört lelked, ami égbe kiállt -
ADD VISSZA NEKEM, ISTENEM!
Ha eddig nem tudtál igazán szeretni,
megtanulsz egy életen át örökre szenvedni.
rádöbbensz majd, amikor már késő,
mikor már csak emlék, ami marad utána.
Egy sírhalom, amit tíz körmöddel kaparnál ki, hogy utoljára megöleld, de már késő...

Eszedbe fog jutni a fájdalom, amit szerető szívének okoztál.
Hiszed-e vagy sem ezt, neked sokkal jobban fog fájni.
Legyen az bárki, szülő, gyermek, barát, testvér vagy szíved szerelme. Térjünk észre, még lehet,
míg érző szíve nekünk dobog, és ölelő karja átölel...

Becze69•  2017. december 3. 09:38

Addig nyújtózz, míg a takaród ér...

Okos ember lezárja a múltat,
buta annak haragjába fullad.
Zöld szemű szörny elragadja,
sárga virágait ontja.

Béke hullik okosnak házára,
míg a buta kapzsiságban úszik.
Szórja kölcsön javait, szegénysége bére.
Pompázik aranyban, munkája látszat.

Előbb kell a pénzt megkeresni,
mint hitelből drágaságával dicsekedni.
Jó öregek bölcs tanácsai.
Addig nyújtózkodj, míg takaród ér!

Több milla hitel immár kamattal úszik.
Kell az új verda, vesztére öröme betelik,
kis dicsvágya, világa a gyásza.
Sors veti végét, jutalmát megkapja.

Telnek az évek, bölcs java gyűlik,
akit rég kigúnyoltak, ma jólétben telik.
Nincs ugyan milla, de van a nyugalom.
Míg a buta embert többszörös hitele kamata
adósok börtönébe viszi.

2017. október

Becze69•  2017. december 3. 09:31

Ángyikámnak, Öszinte embernek

Te, a világ legjobb nagyija, szeretete szívében
soha el nem fogy, ontja végtelen.
Nincs különbség, nincs kivétel, ha bánat is éri, akkor is szeret.
Drága lelke hordja a világ terhét is, de csak magában tartja.

Nincs kedvenc, sem kiválasztott, neki csak a szeretet a fontos.
Ha megdobják is kővel, kenyérrel adja azt vissza,
földi angyal ő, nincs hozzá hasonló...

Örök szerelme égbe, végtelen szerettei a földön,
de legyenek bárhol ő akkor is szeret.
Megsebzik kedves szívét, akkor is szeret,
nincs szó, mennyire jó ember, szavakban
kifejezni nem is lehet.

Arcán idők nyomai, de a mosolya a régi,
haja dérben, a lelke aranyba pompázik,
könnyei gyémántok, harmat cseppjei,
sebei a sebeim.

Bölcs ember, haragot nem ismer ő, akkor is csak szeret,
Szívében sebek nyomai, de a lelke
csordultig ontja a boldogságot.
Akit távolra repít az élet, szeretettel visszavárja.

Angyal vagy te az emberek között,
földre szállt angyal,
Nem vagyunk hozzád méltó.
Tartson az ég sokáig meg nekünk.
Szívünk akkor is szeret, ha földi utunk véget ér,
hozzád visszatérünk.

2017. október