Becze69 blogja

Hazáját elhagyva
indul szerencsét próbálni.
Saját fajtáját nem tisztelvén,
kinti buliba tévedve.

Magányában vadászva,
illatosan pompázva.
Szép álom vesztére,
pókháló keblére.

Hej, új világ reménye,
előkelősködő, de csalfa
reménye bujára vétke.
Hiánya bérére.

Bosszúja, bánata
körmére égve.
Közösségi hálón
követőt remélve.

Csalfa, tenyérbemászó
terve dugába dőlve.
Körmöl serényen,
ódát zengve önnön magáról.

Saját munkáját dicsérve,
másét lenézve.
Hosszú, barna haját rázva
arcán gúnyos mosolya.

Követőt nem lelvén,
csúszva, elmászva.
Tűnik el homályába
szégyenét elásva.

• Mindennapok
• Sors

Te, a világ legjobb nagyija, szeretete szívében
soha el nem fogy, ontja végtelen.
Nincs különbség, nincs kivétel, ha bánat is éri, akkor is szeret.
Drága lelke hordja a világ terhét is, de csak magában tartja.

Nincs kedvenc, sem kiválasztott, neki csak a szeretet a fontos.
Ha megdobják is kővel, kenyérrel adja azt vissza,
földi angyal ő, nincs hozzá hasonló...

Örök szerelme égbe, végtelen szerettei a földön,
de legyenek bárhol ő akkor is szeret.
Megsebzik kedves szívét, akkor is szeret,
nincs szó, mennyire jó ember, szavakban
kifejezni nem is lehet.

Arcán idők nyomai, de a mosolya a régi,
haja dérben, a lelke aranyba pompázik,
könnyei gyémántok, harmat cseppjei,
sebei a sebeim.

Bölcs ember, haragot nem ismer ő, akkor is csak szeret,
Szívében sebek nyomai, de a lelke
csordultig ontja a boldogságot.
Akit távolra repít az élet, szeretettel visszavárja.

Angyal vagy te az emberek között,
földre szállt angyal,
Nem vagyunk hozzád méltó.
Tartson az ég sokáig meg nekünk.
Szívünk akkor is szeret, ha földi utunk véget ér,
hozzád visszatérünk.

2017. október