Becze69 blogja
GyászEmlék vers...
Mit ér az élet?
Ma még boldogok vagyunk.holnap tán könnyáztassa szemünk. Élet tova száll , ami el múlt nem jön vissza soha már. Vigyázzunk hát nagyon. Ki tudja.. mennyi van még hátra. Változik az életünk,öröm s bánat oda s vissza.Becsüld meg azt ki szeret. Mert ki tudja holnap is lesz-e,ki ma még velünk együtt nevet.Világgá megyek..
Elhagyom otthonom,
vissza nem fordulok.Bezárult vas ajtó,meg fásult lélek,ki bánatba réved.. Eldobom a múltam,bízok a jó sorsban.Imám meg hallgat ám,érzem a jó karmám. Élve elhantolt szülém,de nem én akarván.Kényszerűen bele nyugodván,amin más határozván. Jobb a békesség mint a vita ám legyen,van saját életem,azt egyengetem.Búcsú.. Emlékezés!
Ha az ember közel van a halálhoz,
akkor eszmél rá igazán, mit ér az élet!
Mi a legfontosabb a világból,
a kevésből, ami még hátra van,
Megérted, ha már megérintett a szele.
Amikor elveszítünk valakit, akit nagyon szeretünk,
akkor ébredünk rá igazán, mit is veszítettünk.
Nem halljuk többé a hangát,
nem érezzük a teste melegét, a szíve igaz szeretetét.
A nekünk adott őszinte, igaz emberi lényét.
Gondold át, milyen érzés a hiánya, az űr, ami utána marad.
A magány, az örökös fájó seb a szívünkön, ami
egy életen át, amíg élünk, elkísér.
Megfizethető? Pénzben, aranyban, drágakőben, mi az, amiben pótolhat?
Álmatlan, átsírt éjszakák sora.
Meggyötört lelked, ami égbe kiállt -
ADD VISSZA NEKEM, ISTENEM!
Ha eddig nem tudtál igazán szeretni,
megtanulsz egy életen át örökre szenvedni.
rádöbbensz majd, amikor már késő,
mikor már csak emlék, ami marad utána.
Egy sírhalom, amit tíz körmöddel kaparnál ki, hogy utoljára megöleld, de már késő...
Eszedbe fog jutni a fájdalom, amit szerető szívének okoztál.
Hiszed-e vagy sem ezt, neked sokkal jobban fog fájni.
Legyen az bárki, szülő, gyermek, barát, testvér vagy szíved szerelme. Térjünk észre, még lehet,
míg érző szíve nekünk dobog, és ölelő karja átölel...