Becze69 blogja

Észre nem veszi,

csak eszköz ...

Hitvány ,hazug,

féltékeny emberek

ostora.

 

El hagyja otthonát,

bezárult vas ajtó.

Vissza nem fordul,

meg tagadja vérét.

várja a csodát.

 

Dörzsöli markát a 

fel bujtó.

Arcán gúnyos mosoly,

öröm ujjongása

messze száll.

 

Boldogsága halovány,

méla büszkesége.

Áldozat ő is 

de észre nem veszi,

butácska lelke.

 

Anyai szeretet,

örök, fájdalom szüli.

Vérzik szíve, 

mert érzi, 

nincs mit tenni.

 

Meg bűnhődik szegény,

bár nem is tudja.

Nem saját keresztjét hordja.

Más lelkén szárad,

mit ő kap cserébe.

 

Gyere haza, árva lélek. 

A míg nem késő.

De nem tehet róla,

nem látja fától

az erdőt a balgasága.

 

Nem baj kis csemetém,

majd fel nősz egyszer.

Csodás arca halovány,

mert büntetése kemény.

Nem lehet anya szegény.

 

Hitt más embernek,

bár nem lett volna szabad.

Egyszer talán érzed,

vér nem válik vízzé

s hol, mit tévedtél.

 

 

Szívem meg lágyítom,

kendőbe kötöm...múltam, 

nem haragszom.

El temetem, rég volt.

Bánatom bezárom 

s kulcsát a tengerbe hajítom. 

Mit ér az élet?

Ma még boldogok vagyunk.

holnap tán könny

áztassa szemünk.

 

Élet tova száll , 

ami el múlt 

nem jön vissza 

soha már.

 

Vigyázzunk 

hát nagyon. 

Ki tudja.. 

mennyi van 

még hátra.

 

Változik az életünk,

öröm s bánat 

oda s vissza.

Becsüld meg 

azt ki szeret.

 

Mert ki tudja 

holnap is lesz-e,

ki ma még velünk 

együtt nevet.

Télben alszik, 

még a határ.

Fagyból ébredő tavasz,

első hírnökei vagy.

 

Hóvirág kis virág.

Ébred a föld.

Hosszú téli álomból,

szirmait bontja már.

 

Kis ibolya,szép virágszál.

Kék ég alatt,

zöld mezőn,kivirul a táj 

s újjá éled a világ.

Fagyos világ..

ébred már.

Itt a tavasz 

zöld a határ.

 

Kis madár..

haza tér,

Messze táj

vissza vár.

 

Virágba borult,

erdő s mező.

Ébred a fagyos 

temető.

 

Gyere haza 

vándor.

Katica a fán

méh virágra száll.

Szívem fáj egy szívért mi értem dobog,

ajkam fáj egy csókért mit tőled kaphatok.

Várom a percet ,hogy veled lehessek

és a füledbe súgjam "Örökké szeretlek!

 

Ne ismerj szenvedést ,ne ismerj bánatot,

adjon a sor igazi barátot.

Ha bármi gond ér tudd ,hogy én leszek.

Örömödben bánatodba mindig veled vagyok.

 

Vihar ha zúg el hallik messzire,

ha szíved fáj nem hallja senki sem.

Légy azzal kit őszintén szeretsz ,

hisz boldog igazán csak így lehetsz