955kondoros blogja

Krizantém illata,
Sírok fölött lebeg,
Mécsnek pici lángja,
Könnycseppünkben remeg,
S örökre szívünkben,
Drága emléketek.

Angyal lelke kireszketett,
Az életből ártatlanul,
Édesanyám dúdolgatva,
Fenn az égben babusgatja.

Lantod itt e sárgolyón
nem pendül többé nékünk.
Térjen Szűd megbékélve
az Örökös Életre.

Keményen veri a szívem,
Haláloddal csonka lettem,
S hiába múlnak az évek,
Csak fájóbbak a verések.

Torlódó ráncok
a halott arcon sima
márvánnyá válnak.