955kondoros blogja

Pittyegtetget a pénztáros,
Előttem korombéli hölgy,
Mínusz öt év a javára,
Bár a farmer kissé buggyos,
Bevásárlókocsi tömve,
Babakocsiban unoka,
Félkézzel kapkod leánya,
Fülén mobiltelefonnal,
A szomszéd sorból átszólnak,
A festett szőke nagyinak,
Szióka Krisztikém!Hogy vagy?
Ó,jaj de örülök Brigi!
Leánya hisztérikusan;
Anya-anya!Told a kocsit!
Brigi igen dekoratív,
A sztrecsfarmerban hosszú láb,
Így neki mínusz tíz év jár!
A két osztálytárs beszélget,
És fiúcska?De jó neked!
Igen,negyedik a sorban,
A másiknál három lány van,
No és mi újság nálatok?
Jaj ezek ráérnek,tudod,
Affektál éneklő hangon,
Mikor lesz az osztály tali?
Jó lenne minél hamarabb,
Anya-anya!Told a kocsit!
S Te kinn vagy?(Ausztriában)
Igen! Így a dekoratív,
Elnézem a szolis hölgyet,
Mit is dolgozhat odakinn?
De győznek a pénztárgépek,
Villámgyors a puszi-puszi,
Szióka majd találkozunk,
Anya-anya!Told a kocsit!

Sopron:Interspár

Nyári zápor után,
panel házak között,
füstölgő,gőzölgő,
beszorult aszfaltgőz.
A nikotin-függőt,
cseppet sem zavarja,
tisztítja a tüdőt,
komolyan gondolja.
Változatosságból,
sosem árt egy kicsi,
s tövig szívott csikkét,
messzire pöcköli.

Behúzott függöny mögött,
matató,óvatos árny,
élete romjai közt,
hűséges társ,a magány.
Sorsa epilógusán,
beszűkült tudattal bár,
napi rutinná vált már,
ahogy teste vegetál.

Mert megéri jónak lenni,
Elesettet felemelni,
Az ember mindent visszakap,
Ütést és simogatást is.

Próbáltam én,egyszerűen szépen,
Cifráztam is,ezerféleképpen,
Finésszel,és jámboran,és gőggel,
Nem ismervén se Istent,se Embert,
Nem törődvén bajjal,és veszéllyel,
És fittyet hányva a józan észnek,
Kötöttem a karóhoz az ebet,
Látjátok,széllel szembe is lehet,
Ám a nadrág,mégiscsak nedves lett,
Az évek során,megcsendesedtem,
Már így Hatvan felé,hazafelé,
Beletörődtem,mi mást tehetnék?.