Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Időprés
1970• 2010. március 23. 16:40
Ketyeg az óra, vad tempót diktál
percekbe sűrítjük magunk,
habzsolunk vagy az idő fal fel minket
eszünk és érzünk és harcolunk.
És indulunk tovább, mert szorít
a menni kell, a hátrahagyottakból épülünk
kis kunyhókból leszünk felhőkarcolókká
alig maradunk, fentről leszédülünk.
Ami tarthatna a nappalokba veszlik
a kényszerűség űz és egyre roppanunk
romokként fekszünk bele az éjbe,
hogy egekbe értünk, arról álmodunk.
Törölt tag2010. március 24. 18:35
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2010. március 24. 08:00
Törölt hozzászólás.
janow2010. március 24. 00:52
Ez remek lett. De nálad ez már megszokott :-)
siskaeniko2010. március 23. 21:44
Minden elismerésem most a tiéd. Verseid különlegesek. Egyéniség vagy. Gratulálok neked :)
mezeimarianna2010. március 23. 19:13
Bizony így van!!Gratulálok,nagyszerű!!!!
kapocsi.ancsa2010. március 23. 18:40
Csak olvasgatok..
Még jövök:)
Szió
19702010. március 23. 18:35
Köszi Ági!:-)Épp nálad jártam a felrakott versednél...s ez az írásom jutott egyből eszembe.
Törölt tag2010. március 23. 18:10
Törölt hozzászólás.
19702010. március 23. 17:51
Jaj,Zs.köszi,Te olyan édes vagy!:-))Ezt elrakom magamnak!:-)
Black2010. március 23. 17:24
kis kunyhókból leszünk felhőkarcolókká
drága Kata te megmaradtál kedves kis kunyhónak!
de mellette már rég felhőkarcoló vagy.!