Ház a tónál

1970•  2010. március 21. 13:30

Kis ház a tónál, lélek-bungaló

fényekkel cizellált. Napból toppanó

szikrák villantak körénk-belénk

ránk ölelte melege a reményt

 

hogy itt nincs sötét, nem lehet

mindaz mi fájhat elkergetett

múlandóság. Itt jó. Benned ott van

a bennemből minden darab, s olyan

 

mitha egyek lettünk volna, tegnap

vagy talán mindig is. Csak harap

az idő, lemar örökké, mi szép,

mi lehetne, amit szeretnénk

 

majd az időtlenségbe hajít.

Ott gubbasztunk, míg visszahajlít

a csöndből. Kikuszálja a hibákat.

S ebbe a simuló rendbe: hazavárlak.

 

Várj rám te is, biztosan tudd

én ott leszek. A fákkal  üzend, súgd:

jössz. Eléd futok. S mielőtt bármit szólnál

csak csókba ölellek a házunkban, a tónál.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

19702010. március 23. 16:21

Köszönöm szépen!:-)))
Az igazság az,hogy hétvégén megnéztem a filmet és sírdogáltam is picit:-)Nagy hatással volt rám és aztán ez lett belőle!Örülök,hogy tetszett!:-)))Persze,azért már magam is beleszőttem:-))

Törölt tag2010. március 23. 10:09

Törölt hozzászólás.

sevokati2010. március 23. 07:02

nekem is a film ugrott be.
tetszett :-)
az is, ez is :-)

sk.

csillogo2010. március 23. 07:02

Szóval ettől több nem kell! Nagyon meghitt-en Vagyok! Köszönöm!

jagosistvan2010. március 23. 06:56

Volt egy ilyen film is. Nekem tetszett. Láttad?

Baráti puszi, István :)))

kapocsi.ancsa2010. március 23. 06:53

''Itt jó. Benned ott van

a bennemből minden darab''

Meghitt lett :)
Szép napot neked.