Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Fényvilág
1970• 2010. január 16. 11:19
mikor magam vagyok
utat tör magának
és rámfonódik a képzelet
ajkad simaságán elkalandozok
bebarangolom mélységed
felkutatom a szirteket
sziklákra boruló égboltot
a földre lopott mindenségbe
hangod lágy ívén jutok
körbeutazom a fényvilágot
megpihenek tested szigetén
pálmafák alá ringó ágyat
szövök, ott bújhatunk: te meg én
befested a színtelenségnek
maszatos, rideg zeg-zúgát
habok csókos fürdővizében
kimosom a hiánynak éj-szagát
az átélt percekbe merülök;
a megélni akart nappalok
szomjasan tekerik rám vágyaik,
mikor magam vagyok
és te valószínűtlenül messze vagy.
19702010. január 17. 12:34
Ancsa,mintha a tegnapi beszélgetést folytattuk volna:-))Igen és igen...!Én köszönök sokat-sokat...a mosolyod most erőt ad!:-)
kapocsi.ancsa2010. január 17. 12:19
Szia Kata,
a fényvilág mélyen magunkban, igen..és távolra kell érte menni, magunkban utazunk éveket, s mások által ismerjük meg kik is lehetünk igazán :)
Ölellek.
Köszönök mindent :)
19702010. január 17. 11:23
Köszönöm szépen!:-)
A fényvilág bennünk van:-))...csak néha nagyon mélyen...:-(vagy mégis inkább távol?...
Törölt tag2010. január 16. 17:09
Törölt hozzászólás.
kormanyossanyi2010. január 16. 14:18
Szépet írtál Kata! Gratulálok!
mezeimarianna2010. január 16. 14:15
Az angyalát!Bibi!Remek lett ez is:))))
Törölt tag2010. január 16. 12:20
Törölt hozzászólás.