Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Csak gondolatok
1970• 2010. április 15. 19:39
Nemrég írtam egy mesét egyik hastáncfellépésre. Azt mondták, lehet full szerelmes, persze az lett:-) Minden megnyilvánulásunk mi magunk vagyunk...Rám jellemző lett a befejezés, valahogy így szólt:" Akit nekünk rendelt az élet, azt mindig és mindenhol -élhet bárhol- megtaláljuk, vagy Ő talál ránk."
S ez mindenre igaz lehet. Rátaláltam a Poet-ra. Csetlő-boltó lépésekkel ismerkedtem mindennel. Figyeltem, olvastam a verseket (beleértve a hozzászólásokat is) tanultam és tanulok még ma is. Olyan hosszú még az út, ami előttem áll, s úgy érzem, mintha csak fél lépést haladtam volna előre. De így a jó.
Régebben bántott, ha nem értették az írásaimat. Aztán SajnosNem és Janow gondolatait gyúrtam magamban össze: az író megírja - kiírja- az érzéseit és elengedi, onnantól már az Olvasó dolga, hogy mit olvas ki belőle. S eldöntheti, hogy tetszik, nem tetszik, jó vagy sem. Mind-mind izlés és hangulat függő.
A napokban jött az újabb felvilágosodás -minő ragyogás:-)))- nem baj az, ha mások másképp értelmezik, mint amit megírni, kikiáltani akartunk. Sőt, ez benne a szép. Talán a legszebb....hogy mindenkinek mást ad: élményt, örömet, szépséget, nevetést, boldog pillanatokat, emlékezést, szomorúságot akár, de megannyi ÉRZÉST. S azt hiszem ennél több nem kell.
S most olvastam Jagi versét és gondolatait:" Az írás önkifejezés. Segít megtisztulni."
Ross2011. április 24. 11:55
A folyamatot már nagyon sokan megkísérelték elemezni, hiszen az ''interperszonális kommunikáció'' egyik formájáról van szó. A folyamatban a következő elemek vesznek részt: adó --> csatorna --> vevő és nagyjából a következő szakaszok zajlanak le:
1. Az adó agyában megfogalmazódik egy gondolat
2. Megkísérli írott szövegben megfogalmazni
3. Összevetve az írott szövegét az eredeti gondolatokkal és bizonyos verstani előírásokkal, esetleg korrigálja a szöveget.
4. Beküldi a szöveget a csatornába (publikálja)
5. A vevő elolvassa és (tudat alatt) összeveti a saját élményeivel, emlékeivel, ízlésével, tapasztalataival, világnézetével stb. Mindezt befolyásolja a pillanatnyi spirituális állapota.
6. Az olvasottak egyrészt az agyában (mondanivaló elemei), másrészt az ''érzései'' központjában (verstani, költői eszközök) visszahngot keltenek, ezekből áll össze először egy ''bináris'' ítélet (tetszik - nem tetszik), majd az általános megítélés részletei.
És persze mindez nagyon másképp is lejátszódhat... :)
versike2011. április 24. 11:19
Én sem értek meg
mindent elsőre ( vagy akárhányadszorra sem :))), ilyenkor szoktam egy kicsit csendben maradni és ''forgatni'', ízlelgetni magamban, hogy mit is szeretett volna kifejezni a költő(nő)...?
Volt már olyan, hogy az illető ( ''költőnő'' ) Nem Te! :)) jól lerohant néhány emilben, hogy hozzá se' szólok már a verseihez. Így aztán a letolás után, persze, hogy inkább hozzá sem szóltam... mer' félénk egy kisfiú vagyok én... és jólnevelt. Csak nem fogott rajtam a nevelés... :))
Most is találkozom olyanokkal, akik a ''nehéz'' műfajt hozzák néha elém, meg részben a frászt reám; nehogy mondjak valami nagy hülyeséget, vagy valami teljesen mást, mint, amit Ők akartak megénekelni. De manapság már nem ''görcsölök'' ezen, inkább nem véleményezek ''kényszeresen'' mindent, hanem emésztem előbb egy kicsit.
A negyedik bekezdésben foglalt ''felvilágosodás''od már engem is elért, van olyan írás, melyben a hangulatot, bennem keltett érzéseket szeretem.
Ebből a szempontból véve a Tieid is ezen alkotások közé tartoznak, viszont értem őket ésszel is, nem csak szívvel. :))
Kata, ettől vagy az egyik favoritom az Oldalon. Mondanék verscímeket, de annyi van ( Bután-furcsán, Kávészünet, Tudom és tudod, Akkor is... )
... és persze, a két ( nekem ) ''legnemesebb'': a ''Kőkereszt'' és a ''Rúzstalan''...
Apropó: ez a ''mese a hastáncfellépésre'' nem olvasható valahol? Szívesen ''végigrágnám'' magamat rajta... :))