Bolyongás

1970•  2011. február 6. 10:42

"itt mindenki egyedül érkezik

csakis egyedül és úgy is marad"

Papp Für János: Apokrif ( így marad )

 

Mire vársz, mit vársz

ha felérsz az égbe

kitaposott ösvény lesz jutalmad

grádicsok helyett fövény?

a nap nem éget s éle

nem marad a tegnapnak

 

ha megérsz a fényre

kit találsz

lesz-e rád váró útitárs

áll-e ott bárki?

s nevetve tár ki kaput, ajtót

egy aprócska rést

vagy felemelt fejjel ballagsz át

nem számít, nem számít

lesz-e ott más

ki szeretett, kit szerettél

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Iziszcsillag52011. március 30. 21:08

Nagyon szép! :-)

versike2011. március 28. 21:12

:))

19702011. március 28. 21:07

Ancsám!Köszönlek!!!:-)
Neked nemcsak estét- gyönyörű napokat!!!!Puszi!:-)

19702011. március 28. 21:06

Attila!:-)Szia és Köszi!:-)
Már elis felejtettem ezt a gondolatot:
időt szakítani-nekem inkább azt mondta:kiszakítani az időből magunknak egy darabot, ami csak és csakis a miénk! Vagy, s mivel számomra minden vizuális...elképzeltem egy erős anyagú...valamit...ami kifeszítve vár, valahogy úgy, mint a damil, pengő hangot is ad...és akkor tépem, szaggatom, szakítom...Az idő nagy ''gonosz'', ránk is tekeredhet...hát szakadjon!:-)
No,de a ''virágos gondolat''is tetszett!:-)meg persze az azt követők is!:-))

versike2011. március 28. 20:21

''időt szakítani'':

Kata,

mintha azt írtad volna, hogy egy virágot letépni, tudnva, hogy elhervad, de mégis leszakítjuk, hogy csak a miénk legyen, ne nyíljon másnak...

... csak az elmúlás örök, az eddigi perceid - éveid már ott utaznak a fényben az eddig Téged alkotó energia - atomokban vagy még kisebb, általunk még nem definiált, fel nem fedezett részecskékben ki tudja merre és mi céllal...

... és talán ez a felfedezetlenség őrzi meg előlünk is a saját titkunkat, nehogy letépjük azt, magunk, egymás, az öröklét elől...

:)):

kapocsi.ancsa2011. március 3. 19:15

Szép estét Kata.
Jó volt ismét olvasni..
Szia.

19702011. március 3. 19:10

Barátom!!:-)))Köszönök MINDENT!
Egy más irányú megjegyzés:tegnap nagyon-nagyon békés álmom volt...:-)))Igen, gyakrabban kell időt szakítani a szép percekre!!!:-)))
...már rögön agyalni kezdtem:''időt szakítani''milyen jó kifejezés...:-)

19702011. március 3. 19:05

Judit!:-)Nagyon köszönlek!:-)

Borivoje2011. március 3. 18:29

Újraolvastalak Mindkettőtöket!
Keresni kell,ez a lényeg,s őrizni a hitet,hogy talál(koz)unk!

Iziszcsillag52011. február 25. 23:58

Nagyon szeretem az ilyen verseket, mert egyszerűen csak kiömlik Belőled, s nincsenek benne direkt megkomponált képek, mégis minden egyes rezdülésed értem és érzem, s egyszerűségében egész hatalmas magasságokig képes emelkedni, s bizony mély ontológiai kérdéseket feszeget, s válaszokat is ad. Szívből gratulálok Neked!

19702011. február 6. 15:06

Köszi Pepo!:-)Látom nemcsak én szeretem Janó verseit!:-)

pepo2011. február 6. 14:44

''itt mindenki egyedül érkezik

csakis egyedül és úgy is marad''

Papp Für János: Apokrif ( így marad )............

19702011. február 6. 13:39

Évi!:-)Köszönöm...

19702011. február 6. 13:39

Gabe!:-)Az egyedül(lét) nem magányosság...de hisz, Te is tudod:-)s ha bolyongásaink alatt rájövünk erre, jutalmat itt is nyerhetünk.
Igazán, őszintén örültem Neked!:-))

dreaming582011. február 6. 13:08

...olvastalak...

Törölt tag2011. február 6. 12:37

Törölt hozzászólás.

19702011. február 6. 12:08

Köszönöm Eszter!:-)
Bár most az a ''fövény''megkérdőjeleződött bennem, hiszem úgy a helyes:föveny!Hmmm...

19702011. február 6. 12:00

Köszönöm Gabe!:-)Örülök, amit írtál...én is így gondolom, s ''igyekszem''is így élni!:-)De vannak napok, mikor ''eltévedünk''...Talán a cím így rossz, de egy kicsit más irányba bolyongtam:-)

K.Eszter2011. február 6. 11:56

jó jó jó
a kérdés
a föveny

nem számít, nem számít
ki szeretett, kit szerettél

lesz. hatalmas köpeny

Törölt tag2011. február 6. 11:48

Törölt hozzászólás.