Irmus 57
A Köröshöz.2.
Kedves Körös, oly boldog vagyok,
még mindig itt ülhetek a partodon,
és e kedves versem, hozzád irhatom.
A lágyan susogó nádasodat, hallgathatom.
láthatom a csillámló víztükrödet,
ahogy a nyári nap, játszadozik benned.
Halaid a vízfelszin alat úszkálnak,
vagy ahogy a haragos hullámaid,
a partnak csapódnak.
Ahogy a hatalmas szárnyú Sirály,
lebben a vizen, szájában
eleséggel repül tova éppen.
A kis csónak kecsesen siklik a vizen,
és a kanyarban eltűnik csendben,
hogy később, újra vissza térjen.
Lágy szellő fújdogál, a madarak dala messze száll.
a fűzfa a nyárfa meghajolva,
mintha, jónapot kívánna.
Én csak ülök itt: téged csendben nézlek,
és a sok-sok szép emlékeim,
mind itt vannak vélem.
2010 08 15 Irmus57
Az árnyék.
Megyek az utcán, és valaki követ.
Hol elöttem, hol mögöttem,
de mindíg ott van nekem.
Félve megyek, nehogy rálépjek,
de ha lépek, ő is lép velem.
Tudom, csak a napsugár játszik,
és bármerre is megyek,
csak az árnyékom az, mi engem követ!
2010 06 02 Irmus57
Sír az Ég.
Már nem dörög, nem is villámlik,
csak sír az Ég, mert haragszik,
így szórva ránk, ezernyi
cseppjével könnyeit.
Patakok, folyók medrükből kilépve,
az utakat, maguk mögött hagyva,
gátakat, házakat elsodorva,
kelnek hosszú, hosszú útra.
Az erdőknek, a réteknek,
míg a szem ellát,
víz a takarója, a szántófőldeknek
most ő a megrontója.
Zúgva, hömpölyögve,
messzire rohanva,
de hogy meddíg?
Azt felettünk, csak az Ég tudja!
2010 06 02 Irmus57
A Köröshöz .
Amikor a hullámok, játszanak a vízen,
versenyeznek: ki ér a parthoz, közelebb,
csillog bennük a gyönyörű napsugár,
ezernyi fényét szórva ránk.
A parton ahogy a nádas, imbolyog,
mert lágy szellő fújja: s így integet,
hogy jöjj: ülj mellém kedves,
egy kicsit légy velem.
Fent a légben, madarak szálnak,
hangos énekükkel, elkápráztatnak,
boldog vagyok, hogy megismerhettelek,
a hatalmas fákkal ölelt partodon, azóta is ülhetek!
2010 05 25 Irmus57
Fájó éj. Csodás reggel .
Amikor egyedül vagyok,
magányos sötét éjszakán,
és utánad mardos a vágy!
Fáj hogy nem lehetek veled,
nem láthatom, mosolyod,
kedves tekinteted!
De ha elmúlik a fájó éj,
elő jő a csodás reggel, és
újra melletted ébredhetek!
Melletted ébredhetek,
láthatom két szép szemed,
ölelő karod is érezhetem!
Friss kávé illata szál,
mit hozol nekem,
melléd ülve, kortyolgatom csendesen!
Odakint víg madár dala szál,
köszönti a csodás reggelt,
mit újra elhoztál!
2010 05 13 Imus 57