Irmus 57

Oly kedvesen, csillog az ég,
és én csak nézem, ezen a szép őszi estén,
fut a tej út, sok fényes csillag özönlik rajta,
mintha ezüst szálakkal lenne tele szórva.

Oly csodás, ez a távoli szépség, mely 
veled sok szép emléket, felidéz,
tengernyi csillag, a föld egén,
s közötte a szemed, mely nekem oly szép.

A folyó, idelenn, fodrozik medrében,
holdsugár játszik, a vizében,
órákíg nézem, ahogy a sok csillag fénye,
eltűnik a messzeségbe.
 

2010 09 13          Irmus57

Álmomban, egy csodás világba mentem,
de mikor oda értem, 
a kezem, nem fogta meg, senki sem.

A fényes út, millió csillaggal volt kirakva,
és a napot, a hold,
sohasem takarta.

Emberfia ott nem létezett,
csak az oda szálló lelkek,
beszélgettek csendesen.

Ha szerettel, néztél fel az égre,
csillagom ragyogását,
csak akkor vehetted észre.

Úgyhiszem! Ez csak a mennyország lehetett,
ahová, az álombeli fényes út,
engem elvezetett!

2010 09 02                    Irmus57

Úgy szeretnék hozzád menni,
fejem válladra hajtani,
csókomat arcodra puszilni.

Két kezzemmel téged átölelni,
melletted, csendesen leülni,
kicsiny szobád sarkában, megpihenni. 

Munkádban, nem zavarni, 
csak téged nézni, és látni,
bármerre is mész, reád figyelni.

Ha eljő az este, 
a holdat és a csillagokat nézni,
mert szeretnék, melletted lenni.

2010 09 01           Irmus57 
 

Amikor reggel felkél a nap,
szórja ránk a fénylő sugarat,
kedves arcod, ahogy felém tekint, 
mert egy csodás nap, virradt ránk megint.

Szemeidben látom, a tiszta kék eget,
lelkedben érzem, a szeretetedet,
és ha szomorú vagy, hozzád bújok kedvesen,
hogy elűzzem bánatodat, csendesen.

 Fejem melledre hajthatom,
kezemmel testedet ölelőn, átfoghatom,
ettől boldog vagyok,
mert minden szeretetemet, neked adhatom. 

2010 08 31          Irmus57

Hunyorogva néz a nap a födre,
jelzi, hogy a forró nyárnak lassan vége,
búcsúzik csendesen, hogy helyébe az Ősz léphessen,
de nem múlik el nyomtalan, mert
a sok szép fotó és emlék, mind megmarad.

Amikor űltünk, a hűsítő árnyakat adó fák alatt,
vagy éppen kézen fogva, sétáltunk le a partra, és néztük
ahogy a víz felett, szálltak a madarak,
mikor este lett, Tücsökzene szólt, világított a teli hold,
kísérőnkként a sok ezer csillag, fényesen ragyogott.

Horgásztunk, és jókat nevettünk, mert 
néha hal helyett, a horgomra kagyló akadt,
csónakáztunk, fürödtünk nagyokat,
és néztük, hogy melyikünk megy,
a partra hamarabb.

Ha eljön majd az esős Ősz,
a zord hideg Tél, vagy
az enyhülést hozó Tavasz, és
megkérdeznéd, hogy
Emlékszel - e még?
Igen emlékezem! 
Mert ez bennem örökre itt marad. 

 2010 08 30                     Irmus57