Irmus 57
GondolatokEmlék a Nyárról.
Emlék a Nyárról.
Halkan sír az ég, potyognak könnyei.
A Nyár tarka színét, már az Ősz fedi.
A zordon fújó hideg szél,
búsan lehullott leveleket, söpör elém.
Felveszem, nézegetem,
de már tarka színét, mutatja nekem.
Csendesen kérdezem!
Hol van a forró nyár, amire emlékezem.
A fák árnyékában is, szikrázó nap,
így szórva ránk, ezernyi sugarat.
Hangos énekükkel, a felhők fölé szálló madarak.
A tarka rét, mi a sok színpompás virágát tárta elénk.
A sok-sok boldog nap,
mi mindig hozott egy újabbat.
Hová lett?
Elveszett?
Nem: csak elszállt.
Eszaladt,
de a sok gyönyörű emlék,
mind itt maradt!
2010 10 21 Irmus57.
Fájó gondolatok.
Szememben, könnyek tüze ég,
szivembe, fájdalom sajog.
Kezem imára kulcsolom,
csendesen kérdezem:
Istenem
e sok rosszat, miért méred nekem?
Kérdezem: De nem felel nekem,
érzem a könnyem elered.
Míg az utca kövét koptatva,
bolyongok céltalan,
emberek jönnek, mennek.
Ismerősök: de már nem köszönnek.
Bolyongva céltalan,
agyamba villan egy fájó gondolat,
van egy fényes út, mi még nekem,
járatlan maradt.
Talán el kellene indulni rajta,
megnézni mi van odaát.
Ott van e a sok eltávozott rokon, barát.
De Nem! Nem! Ezt nem tehetem,
nekem még dolgom van ide lenn.
Itt van velem a tudat, hogy
vannak még, kik szeretnek.
Mellettem állnak, s várnak reám.
Még sok-sok napon, és éjen át.
2010 10 19 Irmus57
Az Őszben.
Ülök a szobámban, és csendesen hallgatom,
ahogy az eső, kopog az ablakon,
amikor, elszállnak a sötét fellegek,
melyek most, takaróként borítják az eget.
langyos melegével, előbújik,
a távolinak tűnő napsugár,
fecskék vissza ülnek a villanydrótra, sorba,
csicseregve tanakodva, mikor is
induljanak ,a hosszú útra,
mert a gólyák, már elrepültek távoli otthonukba,
a fákról, már hullik a sárgás-barna levél,
a sok virág is, szírmait hullatja rég,
hírtelen feltámad a szél,
Hallgasd csak!
Ő is már az őszről mesél.
2010 09 15 Irmus57
Álmomban.
Álmomban, egy csodás világba mentem,
de mikor oda értem,
a kezem, nem fogta meg, senki sem.
A fényes út, millió csillaggal volt kirakva,
és a napot, a hold,
sohasem takarta.
Emberfia ott nem létezett,
csak az oda szálló lelkek,
beszélgettek csendesen.
Ha szerettel, néztél fel az égre,
csillagom ragyogását,
csak akkor vehetted észre.
Úgyhiszem! Ez csak a mennyország lehetett,
ahová, az álombeli fényes út,
engem elvezetett!
2010 09 02 Irmus57
A Köröshöz.2.
Kedves Körös, oly boldog vagyok,
még mindig itt ülhetek a partodon,
és e kedves versem, hozzád irhatom.
A lágyan susogó nádasodat, hallgathatom.
láthatom a csillámló víztükrödet,
ahogy a nyári nap, játszadozik benned.
Halaid a vízfelszin alat úszkálnak,
vagy ahogy a haragos hullámaid,
a partnak csapódnak.
Ahogy a hatalmas szárnyú Sirály,
lebben a vizen, szájában
eleséggel repül tova éppen.
A kis csónak kecsesen siklik a vizen,
és a kanyarban eltűnik csendben,
hogy később, újra vissza térjen.
Lágy szellő fújdogál, a madarak dala messze száll.
a fűzfa a nyárfa meghajolva,
mintha, jónapot kívánna.
Én csak ülök itt: téged csendben nézlek,
és a sok-sok szép emlékeim,
mind itt vannak vélem.
2010 08 15 Irmus57