Irmus 57
A Tavasz .
Gyönyörű színpompába,
öltözött a világ.
Kizöldültek, újra a fák,
kinyílott a sok szép tavaszi virág.
A sok kismadár,
vígan fütyüli dalát.
Az erdő a rét, érezteti
friss illatát.
A nap is vidáman, kúszik fel az égre,
hogy fürödjön a bárányfelhők tengerébe.
Az emberek, mosolyognak boldogan,
mert érzik, hogy újra tavasz van.
2010 05 13 Irmus57
A Tavaszról ! .
A tavaszról!
Szikrázóan ragyog a nap,
az égen bárányfelhők játszanak,
a madarak boldogan, csicseregve,
dalolják, hogy Tavasz van.
A fákon már kibújt, a sok apró levél,
a pitypang, az ibolya is kinyílott rég,
erdők alján, a réteken a sok ezer fűszál is,
mind mind a tavaszról mesél.
A játszóterek, gyermekzsivajtól zengnek,
újra benépesülnek a terek,
tarka ruhába öltöznek az emberek,
kik oly rég várták már jöttedet!
2010 04 15 Irmus 57
A Tél .
Kedves Tél!
Hideggel, faggyal,
hozzánk megérkeztél.
Nagykabát, sapka, sál
mibe újra belebújtattál.
Nézem a havas tájadat, a madáretetőt,
amit ellepnek mohón a madarak.
Ahogy előjön a Cinke, a veréb is,
Hátha ehet egy kicsit ő is.
Látni a kopasz fákat,
mert lombjukat elvesztették rég.
De mégsem magányosak,
mert rajtuk ülnek a hópihék.
A hópihék, az előbújó napban,
ragyognak,
mint tiszta égen,
a sok ezer csillag.
2010 02 07 Irmus57
A KEDVESEMHEZ .
Te vagy, ki szívembe lopta magát,
ha látom kedves mosolyod,
ugyérzem táncol az egész világ.
Te jelented, mind azt, ami jó.
Miattad születik a vers a szó.
Örökös boldogság hogy itt vagy énnekem.
Te vagy a dal, mit suttognak a fák.
A csend, a meghitt éjszakák.
Számomra több mint a világ,
mert te vagy a mindenem.
Te vagy az, ki boldog és vidám.
Nekem is ad jókedvet már,
mert el nem hagylak én, sohase már.
Veled valóra válik a képzelet,
bárhól is legyél,
Szívem mindig rád talál.
Te vagy a fény, a dombok oldalán.
Az élet legszebb titka már.
A gyenge kézzel írott szó,
egy kicsi pont után.
Te vagy ki, szívembe loptad magad,
és én mindig lesem mosolyodat,
várom mindig kedves szavadat.
Nélküled, üress a nap, mert számomra csak TE vagy.
Te vagy a jelen, és a jövő!
2010 01 06 01 Irmus 57.
Kedvesemnek.
Te vagy az éjjelem.
Te vagy a nappalom.
Te vagy a csillag, mi
Kis szobámba beragyog,
Te vagy, ki a boldogságot,
hoztad nekem.
A karácsonyt, mi nem múlt el nélküled.
a gyönyörű ajándékot,
mit azóta is büszkén viselek.
Csodálatos szilvesztert,
hogy itt vóltál nekem,
és az éjjelt, mit át táncolhattam veled.
Gyönyörű rózsákkal, köszöntött,
boldog születésnapot,
öröm könnyeket csalva,
a szemembe ott.
Boldog vagyok, és ezt
csak neked köszönhetem,
mert foghatom kezed,
nézhetem szép szemed.
Kicsike életem kezedbe teszem,
hogy csak neked legyek,
és mindig szerethesselek,
tisztán és odaadón.
2010 01 06 Irmus57