Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egy szívrész
Steel• 2018. november 14. 17:53
Nagy papirlepkék mind a felhők, szárnyaik,
könnyű pókháló-homállyá hullanak.
A házak, a fák rétessé nyújtják árnyaik,
mialatt a Nap csipkelángjai szépen
az utca porszemei közé alvadnak,
és eljő ideje a csillagtavasznak,
pedig idelent november van éppen.
Az éj szilvahéja lágyan körül ölel
minden angyalszembogarú kis lámpást,
míg a lelkek az álmok anyakarját várják.
Most még egy szélidőnyi hang sem zörren,
ez valami égin szelíd pillanat,
ahogy a csönd dérpilácsokat gyújt fel,
mintha szív részét nyújtaná az Isten,
annak, ki könnycsepp-térdeplőn e földön
itt maradt.
gosivali2018. december 24. 09:24
"ez valami égin szelíd pillanat" - ilyen a hangulat itt... Köszönöm, boldog karácsonyt!
Rozella2018. november 15. 21:29
Jó olvasni (újra) a szépségeidet...
csillogo2018. november 15. 21:09
"Az éj szilvahéja lágyan körül ölel
minden angyalszembogarú kis lámpást,
míg a lelkek az álmok anyakarját várják.
Most még egy szélidőnyi hang sem zörren,
ez valami égin szelíd pillanat,"
nagyon szép
kevelin2018. november 15. 07:36
csodálatosan szép---az éj szilvahéja lágyan körülölel- de minden sora kiemelendő gratulálok örömmel olvastam
pepo2018. november 14. 18:51
:)