Csöndhangok

Hogyha unod már a banánt,
a sok hétköznapos blamát,
csak kapd elő a tollsütőt,
és rakd tele a csend-hűtőt!
Öntsél bele szívcukrot,
a gondolattal lisztezd meg!
Meg adj hozzá lélek-plusszot,
és papírtálban keverjed!
Töltsed érzés-kakaóval,
így lesz finom, mint a jó vaj.
Csak el ne nyújtsd a rímtésztát!
Különben foghatsz időcérnát,
és varrhatod a szópulykát,
ha túlfőzöd a kis húsát.
Süssél szerelmet, krémeset!
Pillanat-kekszet, enyhe sóst,
gyúrj színmetéltet, széleset,
szórjál rá csepp líradiót!
Kapd elő a tintatojást,
- meg ne törd a költő-szokást!-
Penna-gyümölcsöt is facsarj!
így nem lehet az étek fanyar.

Én nem tudom honnan célzott ránk Ámor.

Lehet túl sok volt neki a hajnalmámor,
ahogy szeme legelt sok sugárlányon,
és nyila átröpült a sorshatáron.


Az tuti, hogy túllőtt a szívtejúton.
Már rég nem repülöm a magast veled,
gyakrabban van tele a csillagputtony,
és én sem vagyok a Göncöl-szekered.


Fekete lyukká nőttek lám a napok,
fényévnyi csöndek feszülnek közöttünk,
lehet majd elhagyott bolygód maradok.


Atomjaira szedtük naprendszerünk,
bár mint a Hold, még vonzásodban maradok,
még játszuk gravitáció-szerepünk.


Mégis szerelmünk üstököse kiég,
majd porcsóvában emlékké párolog,
űr-utazásunknak lehet ez is a vég.
Bennünk valami ősrobbanás háborog.


Talán keresünk egy másik galaxist,
mert a földi Puttó szárnyát letörtük,
már Vénusz sem lesz nekünk lélek-taxis,
a kozmoztüzből is katyvaszt főztünk.

https://www.youtube.com/watch?v=eBmPv-cBtMI

Minden kedves Poet tagnak, és minden Olvasónak, ki az oldalt figyelmével megtiszteli,

Minden kedves Poet-tagnal és olvasónak