Vajon, mikor....?

Templom csendjében, szótlan homályban
Átdereng  a fény  a színes ablakokon
Sok sok gondolat fut át az agyamon
Miközben merengek e szürke délutánban.
Engem már a pokol tüze hamvaszt
Hol az úr: Lucifer  a fényhozó
A tömjén szaga nem taszít, nem fáraszt
Mitológiai párja Prométheusz, a lázadó!
Mert ő volt ki az embernek adta a lángot
Májából ezért keselyű vacsorázott!
S a tudást?  A tudást vajon ki adta át
Vállalva érte " rút bűne" penzumát?
Tömény ellentmondás, mindenütt festett kép
Szobor, de már nem hallani az isteni igét
A földön, már csak Mammon az úr
Imádják reggel este, változatlanul,
S az emberi érzések? Uram fia
Kinek van ily sekélyes gondolata
Hisz csupán: lenyomni, eltiporni, ölni
Szavak, miket ma Isten nevében használni
Lehet, sőt kell! S ha erről lemaradsz
A sárba taposva találod magadat.


Vajon mikor lesz ennek végre vége?
Mikor tér a józan ész, vissza, az ember fejébe?