merleg66 blogja

Kritika
merleg66•  2016. március 4. 12:03

Vajon, érted-e....2016.



Vajon érted-e, mit elmondunk neked,
Vagy csak a rózsaszín a kedvenc színed?
Eljut-e hozzád a sok gondolat,
Mi tetteidről bennünk megfogant?
Akarod-e tudni egyáltalán,
Mit forgat fejében tágabb hazánk?
Félned kell, gyűlölni, talán haragudni is,
Hogy nem kerek a százas, mi előre visz!


A gyűlölet hullám, mi fodrozódni látszik
Cunami méretű hullámokat vet,
Ha véleményem sugallja, gondolatom mást hisz,
Lerántják rólam a keresztvizet!
Minden lehetek, csak éppen ember nem,
Fröcsög a gyűlölet a kommentekből,
Fel nem foghatja a cseppnyi eszem,
Szidalom áramlik minden felől!


Ki vermet ás, az magának ássa,
Belezuhan majd, akarja vagy sem
Az okos ember ezt előre látja,
Hátrébb lép, még nem omlik a perem!
Nem lehet mindig két kézzel osztani,
Egyszer elfogy majd az "adakozó kedv"
A szövetség akkor kezd rojtjára bomlani,
Ha nem kened kellően majd a kereket!


Letiport életek, a létüket féltők,
Nem hisznek többet  semmit sem el,
Melléjük állnak a kétségben vergődők,
S akkor lesz igazán nagy a menet!
Gondolni kellene arra a napra
Hisz vastag a bőr, de a tárca is az,
Elköszönni, lassan, egy búcsút zihálva
S talán menthető ami megmaradt!

merleg66•  2015. november 2. 22:55

A karácsony paradoxona



Mint hófehér gyolcs lepel, hó lepi a tájat

A költöző madarak régen messze járnak
Díszített fenyőfa a meleg szobába*
Alatta ajándék, a gyerekekre várva.


Rozzant kicsi kunyhó, bent sötétség látszik
Halvány fényű lámpa, pislákolva világít
Nincs díszített fenyő, nagyon meleg sincsen
Osztozik a család, a végtelen nincsben!


Anya! Nekünk mért nincs- szól az egyik gyermek
A hétköznap is olyan, amilyen az ünnep,
Nincs díszített fenyőnk, nincsen ajándékunk,
Örülünk, ha legalább, ilyenkor jóllakunk!


Anya szeme könnyes, összekulcsolt keze
Ölében nyugszik, fejkendője ferde,
Gondolkodik azon, vajon mit felelhet
Hogy megértse sorsát ez a három gyermek!


Férje ura beteg és munkája sincsen
Tönkrement a gyár, itt szanáltak mindent
Betegsége miatt, egyébként sem kapna
Kinek van szüksége, beteges munkásra!


Szóra nyílik szája, könnyeit nyeldesve
Ma van kicsi kincsem a legszentebb este
Kulcsoljuk imára, mindnyájan kezünket
Hátha a Jó isten megsegít bennünket!


Ugyanakkor a gazdag úri házban
Három gyerek ül a nappali szobában
Bontják az ajándékot, hangosan pörölve
Kevésnek tűnik az ajándék mennyisége!


Miért kapott a Béla, videó-játékot,
Én csak könyveket, meg sok társasjátékot,
Évinek miért jutott beszélő plüss kutya,
Mellé néhány baba, meg a sok új ruha?


Imádkozik a család, a rozzant kicsi házban
Istenem segíts meg, ne éljünk nyomorban!
Legyen asztalunkon minden napra étel
Nem kell a gazdagság, a mindennapi lét kell!


Gyógyuljon meg apa, legyen újra munka
Ha lesz pénzünk, a többit, anya majd megoldja
Összebújnak csendben, egymást átölelve
Szeretettel teli a csodás szenteste!


Ha a gazdag ember, adakozóbb volna,
Szegény asztalára is jutna néhány morzsa,
Néhány szép ajándék, télire tűzifa,
Talán jó falatok az ünnepi asztalra!


Kicsi ez az ország, de a szeretet végtelen
Gondolj erre barátom, e szent ünnepen
Adakozz ha tudsz, szeretettel bánva
Azokkal, kiknek étel sem jut az asztalára!


Ha adni tudsz, mindezt szeretettel teszed,
Meglátod az ég is megsegít tégedet,
Mindaz, mi neked már, szemét és kacat,
Lehet, hogy másoknak boldogságot hozhat!


Karácsony tájékán az úr a szeretet,
Kár, hogy ez az érzés csak néhány napot lehet
Uralkodó, a földünk tájain
Utána már, mint levetett ócska ing
Kerül a szemétre, kicsit sem habozva
Aki megteheti, könnyen átlép rajta!


A szegénynek mi marad, csupán a szeretet
Enélkül túlélni a nyomort nem lehet,
Gazdagság, szegénység, várva várt csoda
Ez a karácsony paradoxona!