merleg66 blogja

jaj mit tennék ha lehetne
hegyet raknék sík vidékre
közelebb hoznám a tengert
lóvá tennék minden embert

az ördöggel paroláznék
fentiekkel is kártyáznék
elnyerném a glóriákat
ördögtől a nagy szarvakat

megkötném szélúrfi sarkát
napra húznék sötét sapkát
megpörgetném a világot
érezném, hogy körhintázok

ha kívül  belül itt a sátán
én meg csak ülök a hátán
rám néz nevetek szemébe
vágtatunk  "fenti" elébe

az nem baj ha az ember néha kicsit őrült
hisz cellád ajtajában is egy őrült őr ült
alkohollal teli zöldség a falra hányt borsó
ha legurul torkodon az a néhány korsó

Csodás dolog a kutatás,
mintha az ember kutat ás.
A kút mélysége lassan mélyül,
de (tudás)szomját oltja végül.

Megérintett egy kép, huncut délibáb 
megállt felettem és reám nevetett
társult hozzá a csapongó képzelet
az értelem tiltakozva hátrált.

Nem maradt soká, mindent összekuszált
elhitette, hogy az élet csodaszép
ott belül éreztem: erre vártam rég
de kacagva tovalibbent, csak emléke él.

Soha ne hidd a csalfa délibábot
a csapongó képzelet is rossz útra visz
érzelmi síkon ne kergess kósza álmot
ne külső erőkben, önmagadban bízz.

Hegedűs vagyok, nem a "háztetőn"
Nekem jó itt, ahol most vagyok
Ha meleg van már a delelőn
Árnyékot keresek, nem a napot.

Szívesen mennék én is a tetőre
Ha nem lenne a fránya tériszonyom
Így maradok, igaz csak egyelőre
Itt lenn a biztos, szürke talajon.

Boldogságom, ha végre megtalálom
S nem üt be addig a "filoxéra"
Megvalósul akkor majd minden álmom
Hegedűs maradok, az élet lakója.