merleg66 blogja

Haza
merleg66•  2016. augusztus 8. 21:44

Kicsi a világ....



Kicsi a világ is, de még kisebb ez az ország
Lehetne tündérkert, ha szépen gondoznák
Kellene aki a gazt gyomlálja és írtja
Ki e kicsi kertet, mint jó gazda gondozza!

"Kertész" az van, de nem kapál, nem gazol 
Inkább a zsebére két kézzel harácsol 
Szeretete nincs, igaz bokrot sem lát 
Megkülönböztetni sem tudja a virágtól az almát!

Így nőhet hát a gaz, egyre nagyobb számban
Párjára nem talál, széles e világban
Ki a tündérkertjét, hagyná lassan veszni
"Kertészi esküjét" feledésbe menni!

Kicsi a világ is, de még kisebb ez az ország
Tanuld hát "kertészem" az építő praktikát,
Mert aki nem gazol, de nem is kapál
Belepi a gyom, csodára hiába vár!


merleg66•  2016. április 9. 19:49

Szövetség kellene.



Vérszerződést kötött,a hét törzs vezére,
Karját megvágva, kehelybe csorgott vére,
Fogadták, hittel, együtt és egymásért,
De messze van már, ez idilli kép!


Szövetség volt, mely szertefoszlott,
Mindenki a hatalmat szerette, s a holnapot
Nem nézte! S így egymást ölte a magyar,
Ellenség volt mindenki, ki mást akart!


Mint Villon, ki egy méteres kötélen lógva,
Fájáról, nézte a városát fuldokolva,
Évszázados, aszott lógó csontok zenéje,
S akasztó kötelek csattogó üteme,


Mi betölti a teret s mint egykor a múltban
Szövetség kellene, különben belerokkan
Szüntelen háborúba, mit naponta vív kegyetlen,
Mindegy, hogy jobbról vagy balról jön az ellen!


De hol a szövetség, a kötél is foszlik,
Előbb utóbb a fáról, leomlik,
A sok csont, mely csörög egy zenére,
Mit a szél fújdogál, a holtak mezejére!

merleg66•  2016. március 1. 22:14

Március idusán...2016.



Március idusán, felkelt-e kis nép
Végleg eltörölni a zsarnokság láncát
Fegyvert ragadott, mindenki aki ép,
Hogy tisztára mossa minden kudarcát
S tudata a szabadság lázában ég!
Jelezve, csodára képes itt az ember
Érezték: mindenki erre várt már rég
A szabadság vágy, kiöntött mint a tenger!


Végül elbukott, a harc, de nem volt hiába,
Emlékét őrzi ma is a kokárda
Mely piros, fehér, zöldben mutat utat,
Csak az összefogás dönthet le sok falat.
A szabadság, melynél nincs fontosabb,
Biztosít jólétet, s a magyarokat,
Egy nemzetté kovácsolja újra,
A hazug szó végleg, eltűnik a porba!

merleg66•  2015. február 1. 13:19

Neked, ki ide jöttél...





Nem kérdezem ki vagy te, hol van a hazád,
Miért jöttél ide hozzánk, annyi határon át,
Ha elfogadod a kultúrát, mit népem nyújt neked,
Ha nem akarod elvenni tőlem a kenyeremet,
Ha nem akarsz majd uralkodni te is felettem,
Ha hited, vallásod, nem sújt porba engem,
Ha nem akarsz gyilkolni Istened nevében,
Ha nem akarod kiontani más hit miatt a vérem,
Ha elfogadod a tényt, hogy te jöttél ide,
Ha nem formálsz majd jogot, mindenünkre,
Ha békében dolgozol, s építed új hazád,
S ki itt élt eddig, nem lesz ellenséged tovább,
Elfogadunk akkor, s lelhetsz itt új hazát,
S hazád helyett, hazád, lesz ez a kis ország!


De ha csupán a vak hit küldött el ide,
Hogy gyilkolj, ölj vagy robbants akkor ne gyere!
Hisz dúl itt a háború, a belső béke szakad,
Vezetői nyúzzák, tépik a polgáraikat!
Ha rád is figyelni kell és félni is talán,
Megosztva, e nép, szolga lesz csupán!
Szolga lesz addig, még minden vagyonát
E korrupt rendszer elveszi, de hajtja tovább
Hisz kell a profit, a még nagyobb vagyon,
A nyomort mélyíteni te sem akarhatod!
Megszenvedte e nép már a századokat,
Nagyon megunta a súlyos harcokat!
Van gondja elég, ne szaporítsd te is,
Menj tovább békével, az Isten is megsegít!

merleg66•  2015. január 29. 21:55

Gondolatok a télről és a szegénységről





A téli táj, mint jég verem, vesz körbe engem,
Nem remélem már, hogy egyszer felmelegszem,
Csontomban érzem most is,az idő változását,
S velőig hatoló jeges borzongását,
A szél vad koncsertóban, üvöltve süvít tova,
A kandallóban még látszik a tűz hamvadó parazsa.
Fázósan húzom magamra a meleg paplanom,
Nem szívesen aludnék kinn, a fehér havon,
Melyen szikrázik a Hold sápadt, sárga fénye,
Csak a szél épít buckákat, minden apró helyre!
Áldom a sorsomat, hogy van hol pihennem,
Mely megvéd a hidegtől, a széltől is engem,


De mindenkinek juthat, vetett puha ágy?
Sok már a hajléktalan, aki csak arra vár
Hogy bebocsájtást nyerjen, oda hol elpihen
S nem kihűlt testtel találják egy reggelen!
Kannás bort iszik, mert az átmelegít,
Tudja, hogy tönkretesz, májat és vesét,
De a bódult állapot feledni engedi a tényt,
Nem kell az embereknek, a hajléktalan szegény!
Számkivetett! Mert esélye sincs talán,
Kegyelmezzen neki ez az elvadult világ!
Hisz koldulni nem lehet, munkája meg nincs,
Mert nem ember az, kinek lakcíme sincs!


Hisz tudod, mindig a gazdag ember  dönt
A pénz világában, hol mérhetetlen közönyt
Mondhat magáénak mind az ki ott lakik,
Lenézve, magára hagyva, elesett társait.
Bár annak, ki szegény van mindig igaza,
De nem hallatszik fel oda soha a szava,
Hol az "érdekében" hoznak döntéseket,
Melytől szegénysége, még mélyebb s nagyobb lett!
Érzi nincs remény, lelke belefásul,
Kilátástalan a harc, hisz ő kullog leghátul,
Bár eszével tudja, mi lenne a teendője,
De belefáradt már, így nem juthat előre!


De te, aki, a szegényt kizsákmányolod,
Csak arról szól, mindig, minden gondolatod,
Vagyonod, hogy lehet még ennél is nagyobb,
Hogy más belepusztul, csak a vállad rángatod,
Hiszen jókor voltál és mindig jó helyen,
Neked minden jár, hisz te adod kenyerem!
De mi lesz veled, ha szobrod meginog?
Mi lesz, ha az ár elmossa gránit talpazatod?
Ha égbe kiáltó bűnöd a felszínre kerül,
A megbocsájtás helyett a harag vesz körül?
S a gálya, mely eddig, a széllel versenyt futott,
Törött gerinccel, roncsként ér majd partot?


Nem kell ehhez más, csak sok olyan ember,
Kinek elég volt már a nyomorból s nem enged
A hazugságnak, közönynek teret hódítani,
Mindenütt kimeri gondolatát mondani,
S ha kell síkra is száll jogos igényéért,
Az aljasság a fenyegetés hozzá fel nem ér!
S tenni, közösen a társakért is akar,
De nem az önös érdek hajtja minduntalan!
Az összefogás, a közös jólét lehet csupán a cél
De ingyen nem adják! Meg kell küzdeni ezért!
Ha belátja végre, a fásultság érdem nem lehet,
A szegény akarata, csak így érvényesülhet!