Szeretteinkre emlékezve (Halottak napi emlékezés)

Az emlékezés lángja ég szívünkben,
S néhány gyertya szál az asztalon
Koszorúk, mécsesek a temetőkben,
Hol elhunyt szeretteink helye a sír halom!


Rájuk emlékezünk, kik már elmentek,
Találtak fényes új hazát
Az égi országban pihennek
Várva a végső feltámadást!


Bocsássátok meg nekünk elhunytak
Mindazt mit elkövettünk ellenetek,
Oly sokszor tettük, mit nem kellett volna,
Félre lökve a felénk nyújtott kezet!


Ilyenkor mondják, késő a bánat
De emléketek mindig bennünk él,
Bár nem tehetjük jóvá elkövetett hibánkat
E napon vezeklünk bűneinkért.


Rátok emlékezünk, fájón, de remélve
Találkozunk egyszer, újra, fenn az égbe*!