kukkantsbeblogomba

Csodát mióta nem láttál? bizony
bizony mondja néked, csodák léteznek!
Nem feltételes módban, hogy kimond,
hiszel benne? Nem számít feltételnek.

Nem olyan az egy isten, nem zsarol,nem mondja, 
hogy csak akkor ha..., a hűség

hittel párosul, mit sem igazol
nem mondja, hogy csak akkor ha..., a hűség
hittel párosul, mit sem igazol
ha ember vagy, és hiszel esendőként.

Csodái naponta lépten nyomon
észlelhetők, csak látni kell! mit ér az,
ha hiszel, de nem látod, hogy becsapnak?

Mit ér? ha tizedet adsz, s nem látod
hogy rossz helyre adod? hát ne támogass

hazugságot, néz körül, hogy láthass!

Hazudnék gyatrán korcs szöveget,
tök retkest, húgyagyút;
s írnék rakásra szlengeket
mi szív morálra sújt.

Tízszer szebb nekem a csókod
több édes ajakad;
megölelsz s lelkem víg bolond.

Csalogat korcsma - korcs divat
nyamvadás közepén,
De nem érdekel, büdös lant
ott nincs vesztes, csak én.

Százszor szebb nekem a csókod
több édes ajakad;
megölelsz s lelkem vak bolond.


Kaland kell? viszlek esztelen
szétszedlek s összeraklak
kéglimben hálhatsz meztelen
minket taplók sem zavarnak...

Ezerszer több nekem a csókod,
több édes ajakad;
megölelsz s lelkem vén bolond.

Közművész fák között alkot - s figyel Ő;
ágakat pucolgat táncolva...
csak azt szedi le ami zöldellő.
Gyűrt rügyek (a művészet botránya?),
Fahéj foszlányokkal művészi ám.
Fénybe fürdesse néhány ecsethúzás;
ajtófélfa a sznoboknak - megállj
csöpög a remekmű, méz az, nem dzsuvás.

"La art pour la art" serkentő permet,
pőre fűszálakból akt csókja,
valaki egy törlőrongyért ment.
és letörülte a művészi harmatot,
ezért a börtön számára megnyitatott.
zizzenő hanggal nyílik a cella ajtó
odabent frissül igazán az elme,
bódult-kócosan kóvályog benne a
felismerés . közművészet minden
ami a teret felosztja cellákra

Hamar láb szaladj velem - itt a nyár
rövid lesz és becsapós! nosza, öntsem
a torkomba a napfényt, megreparál,
mint suszter a lukas szandált, siessen!

Hamarszerelem erős még a vágy;
futóbolond minden bugyuta vénség
kinek már csak megunt nyughely az ágy!
nos, inkább feküdjek gyepre -. egy, csókért! :)

Hamaridő, lassíts, mert hova úgy
sietve? ráér holnap is lemenni
a mai napnak, nem hajt a tatár.

Ez baj, ez az őrület vágta, fuss
nyomorult emberiség vesztedbe, mind
buta, ki nem lassít - hisz itt a nyár! :)

Egyszerse ér véget nem lehet, érzem
kivárnám, a végső percet, az ám -!
s leoltanám a villanyt, szép lazán;
megtehetném bármelyik hipertérben

De nyugalmam biztat, hogy ráérünk,
Nem számoljam az órát - nevetek;
a párhuzamok nem néptelenek -,
nyugi, majd ha elképedve rátérünk.

Mi van ha egyszerse születtem volna,
vagy egyszerse halnék meg? felérni
hideg ésszel ezt nem könnyű manapság.

Ezelőtt könnyeb volt, igen csókolna,
de homlokon ami nincs - a régi
világrend, a bolondos fiatalság.