kukkantsbeblogomba

Ha gyér napfény táncol az éleken
s az arcodon villog mint hév szerelmes
bűbáj, ne fordulj el szép kedvesem
zavart se légy éppen most ily szemérmes.

Hadd gyönyörködjen lényeden szemem
színekbe ne mártsam pemzlim hiába
angyal portréd egy mozdulat nekem
faragjon vászonra ecsetem játszva.

Nem is állt meg az idő, csak kinyúlt,
mint Nemecsek parittyája, kicsapva,
hajítja messzi az öregedést.

Könnyen vetve el nehéz lelki súlyt;
fiatal marad súlytalan ki hagyja
óra számlapról a számokat levésd.

ma reggel fázni akart egy virág
leveleit reszketve fedte össze
akkurátusan egymásba, sírást
is véltem hallani, s köhögést persze

tüzet rakhatnék, ajánlottam fel,
de a kis fázós nővényke leintett,
vacogni én akartam - ne hergelj
pocsék orrfacsaró füsttel, ne bánts meg

eső is szemerkélt s végül aztán
zuhogva paskolta a kis csenevészt
s ekkor abba hagyta a csüggedést

kivert rajta, gyöngyözött kabátkáján
a veríték, folytak örömkönnyek
lemosta magát tisztára és szebb lett

Aránya létnek kanállal adagolt,
teás kanál szerelem, evő kanál
ürmös a köbméteren, untig habzsold
a kétes szeretet fájó fogalmát.

Öröm részed meglásd - egyre kevesebb.
Kiálts, követelj amennyit egy állat
kiérdemel,ingyen mér a mérleged;
tenyered se kérgesedik s leváltnak.

Kevert, barna levegőt liheg újfent
jövő szele. acél tüdője köhögést
is létrehoz, robot vagy idelent,
s a nyár cseni csöpp erejét miközénk.

Ideák préselt képe ragacsos folt
hiába ad, ott az a gép beletúr,
mint hajba a kéz, korom és hadoszlop
előtt almafalomb korán lepusztul

Epedús légtérbe szórt kence nektár
mint az aknák várnak rám, taposni kell
közepébe, és felemásra lehánt
titkok mesegörcse szép pörhüvely

Világ lelkipásztora csak is egy
örökkévaló lehet, neve JÉZUS,
ura mindennek, ami teremtett,
viszont az egyház mégsem nazarénus.

Miért nem jár a nép a templomba,
talán isten nem ott lakik -? s a hívők
hol és mikor találkoznak, szólna-
e dicsének nagy tereken szent- dicsőbb?!

Hisz az Evangélium csakis egy
papot, lelkipásztort hirdet, s az Jézus,
a többi dogma, világi passzus.

Világ lelkipásztora keres minket;
- "Hol vagytok keresztények? hová terelt
titeket sok hamis dogma -, tévhitek?!"







,,Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent." - Apostolok cselekedetei 17:24-25

Lép a láb, vajon hova? ahol kaland,
vagy annál őrültebb tét a célpont?
Mint kilőtt nyílvessző sebesen halad,
s belevész a rengetegbe, de nem gond,

Amúgy is a versszak lám, véget ért,
s ez már a második strófa, a szív már
dobog, ritmusra kergeti a vért;
spontán szűri, mint a vizet a hínár,

Van valami ami annyira jó,
de lépni kell s a jó marad s a szándék
talán minden mi volt csak egy látkép.

S ha cifrázzuk dicsekedni való;
sosem veszem észre, ha elkallódik,
csak egy kép volt, s az elme hazudik.