kukkantsbeblogomba

Mielőtt elkezdenénk az imát -,
csoportokra osztuk a társaságot.
Fiatalok . ne halljak sok vitát,
s a vének se legyenek visszahúzok.

Add Uram, csak az Evangélium
igazsága legyen ismert mi köztünk,
egyéb tévtanokat elhárítunk;
poharunkba most, tiszta vizet öntünk.

Uram, ha mi keresztények vagyunk,
aszerint szeretnénk élni, kizárva
mindent, ami bántó lett miattunk;

Mindent ami a gonosznak pajzsa.
Uram ne hagyd az ördögnek, ha minket -,
mint péncélt,  használ, hogy megrontsa hitünket.

Az egyház aszongya, szeresd a saját istened.
miközben Jehova képét tolja orrom elé.
Na most mi legyen, Hagyjam el a jóistent?
Ó.azt nem tehetem, nekem nincs Mózesem,

Gyakorlatilag ki ki kell jelentenem
A magyarok istene alkotott engem.
Szeretem, imádom, Vele élek halok.
Prediktív programozók kíméljetek...

Melódia bungaló csöndjében;
nem ide való remete, hitvalló
parókia cellából. Sötétben
szürkül a szakálla, fortepiano.

Lelombozva lapul a környéken,
S ha letérdel, érzi, teste fonnyadó.
Hölgy után sohajt, mondván,-, történjen
már valami, ölelkezni volna jó!

Monoton a sláger, és ő kérem
megél sáskán, győkéren; mint lappangó
imamüvész, álmában is ébren.

Csupán csak a tükörre gyanakvó.
azt szeretné abból senki ki ne nézzen,
hiába, egy szakkállas lesi éppen.

Saját homály, mint agykáros hidegtáj;
makacs homlok felé fújt füstgomoly,
zavaros felfogást ozlató fertáj -,
óva int - ne csak fojton robotolj.

Az ég vize - angyalok selyme - tej;
komoly, mint szemfedél, gondolat ágya;
folyékony tárhely. könnyű kehely.
Beszippant mindent, begyűjti magába.

Nyitott könyv isten szemében levél -
mit ember tervez a jövő korlapján;
egyre több, egyre sürübb könyörgés.

Beborítva véges végig az ég.
Legfelső tornáca le nem szakadván -
amig fehér, addig keyelemkész.

A tudomány képtelen, rá se jőn;
de nékünk te mutatsz utat, nagy Isten
Aki értünk halt, egy nap viszajön!
vajon lámpásom eddig megőriztem?

Van ruhám, bár kopott, mit az erény
sovárgó ünnepélye tart ma tisztán;
Nem vallási várakozás e tény!
tudom jól, el nem bukhatok e vizsgán.

Kegyelem idő ablakára nincs
Karácsonyig függöny, hogy a gyertya,
s a napfény ölelkezve várja, mint
ahogy illik, erős hittel megáldva.

Az első gyertyafényt követi még
sok lángocska, élő hit, testvériség.