kukkantsbeblogomba

Lehallgatóm a Nők sóhaját
sima vágyakat vasalnak
férfiak nadrág élleibe
és nyakkendőket -, amivel
nagy ritkán színházba
vagy táncházba mehetnek,
kissé részeg szerelmükkel...

Bádog az ember, horgany
a barátnője -, nélküle rozsda
marja a férfiak lelkét;
kaucsukba menekülnek s aztán
autógumivá alakulnak,
utakon kopnak el s lásd
az árokszéleken akiket már
le is selejteztek...

Erősek a nők, van néhány
módszerük, Az egyik legjobb
szokásos módszerük a
lefektetés, ez nagyon
jól hangzik, de ez nagyon
erős kötödést eredményez.
Isten hálás a Nőknek
mert helyére tudják tenni a világot.
Na persze, ha ők is úgy  akarják...

Boldog nőnapot kívánok
minden poetes hajadonnak,
asszonyságnak, anyukának,
és özvegynek szeretettel...

Kék oroszlán jégből vagy tán
üvölt a fagy zuzmarás szívek közt
eldobottkonyakos pohár alján
rímek ülepedtek le szemközt
a szeretettel mehetek profán
imaházakba csutkára eszik
szívemet közönyös zsenik.

"Istent keresni kell, isten nem ember
isten a preciz cenzura
A fény ura jámborság térj jó útra;
Valahogy senki meg ne unja"

Miért ennyire komplikált a hit,
nem lenne egyszerűbb nekik
és nekünk, hogy önzetlen szeressünk?
Miért kellenek érvek? mi van velünk,

Hogy mindent boncolgatunk, mások
szenvedélyét türelmét átültetjük
saját templomaink padsorába,látok
férfi és női padsort, kérem ne nevessünk.

A kék oroszlány széjeljár
kit lehetne elkapni már, üvölt
néma magány megtestesültjeként
felnyög kit háború mancsa elpüfölt

A másik talán jobb, nem tudhatom,
de nézzük be, szönnyeg alá kukkantva;
hova seprű sem hatol le, atom
darabkák vonzzása mint nő halomba.

Van ott sejtekbe épült büszkeség;
beképzelt önbecs téglagyára, mi több,
spontán hősiességi kultusz, szép-
tevési tömjénezés, piramistömb.

Jön a másik, látja, mennyire srég;
de nem szól, hisz nála is néha ferdül
a függöleges, attól függ, mit ér?!

Legyint egyet, s a pegazusra perdül.
Ugorjunk már no, keresztül- kasul,
hogy addig hajszoljuk míg ellazul.

ne hazudj lelkem, mikor verset írok.
csakis igaz beszéd legyen szavam;
még akkor ia ha magamba sírok;
büszkeségem letörve, nyugtalan;

hazug a világ, habár én közéjük
sose tartoztam, ne enged Uram,
kövessem azt, ami rossz, szenvedélyük
ne hasson rám, tettben, szavaimban;

szelídíts meg, a szív parancsa ez,
ember embernek kárát ne keresse
gonosz ötleteim most elijessze.

tudom ki bőlcs, haragból visszavesz,
feled sérelmeket -, mindent megbocsájt,
engem a sátán hiába provokált...

Ölelkező fákon, ha hervad a falevél,
botlaldozó uton karácsony visszatér;
Oly magas a kémények füstje, mind fel kanyarog,
csilingel már advent; kigyúlnak csillagok.
Szeretni karácsonyt, szeretni akarjuk.

Lehült a kalandvágy. belső tűz, családi láz -
fütse be kis szobánk, békés idill és románc;
Nyersfa sír kemencében, s az ablakon virág.
Cifrásan mintázta jégből a mi Atyánk.
Szeretem karácsonyt, Jézus születésnapját

Szendergő hosszú éjek évadja pihentett
Bámul a Hold le, ki nem henyél eleget?
Meg is bánja bizony. hisz holdkórossá válik,
Rosszul aludt éjjel - nappal is meglátszik.
Szeretnék felállítani egy kARÁCSONYFÁT.