kukkantsbeblogomba

Bányában robotoltam, loptam földanya
Csillogó, fekete háját;
Ó, de kiknek?aszott képű, nagyon randa
véneknek, életadó energiát.
Sorba teltek az évek, mint a csillék -
Mára már lecseréltek, mint
öreg bányalovat szokás, és látod
Hozzád jöttem a fénybe megint...

Megszólal az idő, hangja muzsika,
szerelemhez értő, dögös kornyika.
Csábos is meg "modern", fülsiketítő,
baldachinos ágyba összefektető.

Jöjj el édes rózsám, vérem forrósítsd,
hosszú éjszakámat álomba kábítsd.
Kint zajos az utca, mindenki csüggedt
menekülnek persze, egojuk püffedt.

Megszólal az idő, morajló zörej,
egyeseknek ma is képtelen röhej ;
de aki szeretni szívéből még tud,
nem zárja be este azt a kiskaput.

Nem tudok sírni, se panaszkodni
számomra minden csak játék,
nem tudok erősbe kapaszkodni ;
magam védem ki, ha kár ért...

Nem tudok ellágyulni, kiabálni
hogy hallják ha valami fáj,
egyébként is én dolgom elszenvedni
hogy éltem, épp úgy mint bárki

Míg józan paraszt ész írányít, buktat
addig az utad egyenes, vagy eluntad.
Ám, ha bölcseséged hökölve cseréled
romlik a  kormányod, irányítnak téged.


Akkor hibázol ép, amikor  kezded
összekuszálni  fejedben a rendet.
Kialakul mégis abból akármi
s a kobakba repül egy madárnyi.

Oly kevés amivel felnő az egyén
fölös tudással tartja nyakát görbén
Aztán ha kiegyenesíti mégis
számára a gyerek is "hipotézis".