Képzelet blogja

 örökre még mindig

Álomszobák lopakodtak
át a valóságba
táncot perzseltek a vágyba,

Ringásuk, lassan
félrefordult fejek,
egymásba faltak lélegzetek

Röpke szavak, igék húztak
új ruhát egy másik kornak,
egybemosott világoknak

Nyitni mertek merész jelek
öltöztetett kísértések

 http://www.youtube.com/watch?v=xrUwLdEUBDk&feature=related

 http://www.youtube.com/watch?v=P8iKcdh5Ims&feature=related

a mélyben, hangszínek folyója, árja

 szeretlek...
nem ugyanaz a szó mindig,
néha az öröm mondatná velem
s elmondanám, mikor valami vidám,
néha sikítva, hiányod elfulladt hangján,
máskor nyakadba suttogva borzolón,

 szeretlek...
néha csak csendben
egy lefelé bámuló percben,
és szeretlek mikor a távolba nézek
a remény összeszorítva él meg

 szeretlek...
némán, szótlan mondanám,
de most csak így mélyen érzem,
és csukva van a szám
most mégsem mondom el senkinek
csak itt dobogtatja a lelkemet.

 mellkasodra fektetett jelek

 http://www.youtube.com/watch?v=h31T8D5Cq5k&feature=related

Szomjas nyelvem az üvegre tapad
betege lettem a szádnak,
nyelved formáját vágyom ajkamra
alkoholista tettem tagadva,

 öled ízét is érzem
míg végigfutok ezen a hideg, mámorító cseppen
behunyt szemem és gyomrom jelzi,
Ó, hogy tud korogni a lélek.

 Éhezője lettem minden kicsi vérnek.

 Vérvörös nedű csordultig betölt
s államra cseppen a vétek,
ha részeges leszek
magadnak köszönd
hiánypótló, vak végzet.

 2012.05.01.

még mikor nem láttalak
és a beszélgetés is csak horzsolta a lelkemet...
mintha már a szavaid előre nyitottak volna ajtót 
a lelkednek...

Szeretlek...