Képzelet blogja

http://www.youtube.com/watch?v=FYd3e780Zz0&feature=related

" Jöjj hölgyem, jöjj, és vetkőzz le velem,
Vágy kínoz mikor nem szeretkezem.
Mint harcos, ha ellenségére talál,
Lándzsám megfájdul, mert nem döf csak áll.

Öved délkörét oldozd meg hamar,
Minden tájnál szebb földet takar.
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen,
Tapad, más nem lát bele, de nekem

Hadd suttogja a susogó selyem
Esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződre régtől féltékeny vagyok,
De megnyugtató mikor kikapcsolod.

Oly szép vagy, ha ruhád leengeded,
Kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le, várja lágy
Talpadat nászi templomunk az ágy.

Engedd szabaddá szeretőd kezét,
Hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! frissen fölfedezett
Földem melyet bejárok, s fölfedek.

Aranybányám, országom, hol mohó
Kényúr vagyok, egyeduralkodó.
S boldog pionír, miközben sötét
Kincseskamrádon ujjam a pöcsét.

A lélek úgy teljes, ha testtelen,
A test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
Mintha Atlanta kincseket hajít.

Csak bolond férfi szeme ottragad,
Gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
Ami képkeret, könyvön díszkötés,
Amatőr-öröm. De ennyi kevés.

Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell
A szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn és itt nem incseleg
Az ördög sem. Engedd le ingedet.

Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
Föléd hajolok, gondold: bábád vagyok.
Meztelenül is gondoskodom rólad,
Vagy nem elég egy férfi takarónak?

A lélek úgy teljes, ha testtelen
A test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
Mintha Atlanta kincseket hajít.

Csak bolond férfi szeme....

Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell,
A szeretőnek a nő teste kell.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell,
A szeretőnek a nő teste kell.
Nyak, arc... "

http://www.youtube.com/watch?v=UwKdHGh4bMs&feature=related

József Attila: Hidd el

http://www.youtube.com/watch?v=zB2sIfrmzgA

Ma sokat hallgattam..

József Attila: Óda
http://www.youtube.com/watch?v=EpnGq5cFbCg&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=KKF3aBBN9ao

http://www.youtube.com/watch?v=_wK28QuO86E&feature=related

:))

Köszönet a videókért, (is) Károlyfi Zsófinak és Palaics Eszternek :))

"Nem érti senki és Te sem tudod
Hogy halálra ítélt vágyakat húzok
Magam után, de már alig bírom
És várom, hogy vegye már valaki észre, hogy sírok
És csak kezeket látok furcsa magasban
Kiáltanék nem így akartam
És nem tudom, hogy mért vagyok itt
Én akartam, vagy valami erre vitt
Akartam, mert akarni kell
Aki megszületett, az többé nem felel
magáért, mert az öntudat gagyog
Súgja a jelet, hogy íme én vagyok
Az aki mindent csak szépen tehet
S tetteimért már nem felelhetek,
Megszült a világ, hogy sorsom is legyen
Hogy eltékozoljam az összes életem.
Nem érti senki és Te sem tudod
Hogy mitől félek, hogy miért hallgatok
Arról, amit mondani kell
Amit helyettem senki nem mondhat el
És csak kezeket látok furcsa magasban
Kiáltanék nem így akartam
És nem tudom, hogy mért vagyok itt
Én akartam, vagy valami erre vitt
Akartam, mert akarni kell
Aki megszületett, az többé nem felel
magáért, mert az öntudat gagyog
Súgja a jelet, hogy íme én vagyok
Az aki mindent csak szépen tehet
S tetteimért már nem felelhetek,
Megszült a világ, hogy sorsom is legyen
Hogy eltékozoljam az összes életem."

Republik: Furcsa magasban
http://www.youtube.com/watch?v=Tv5PNCS1PTY

François Villon

Faludy György átköltésében

BALLADA A SENKI FIÁRÓL

Mint nagy kalap, borult reám a kék ég,
és hű barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség,
s halálra fáztam rőt kályhák előtt.
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
s szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak
s lehelletemtől megfakult a nyár,
csodálom szinte már a napvilágot,
hogy néha még rongyos vállamra süt,
én, ki megjártam mind a hat világot,
megáldva és leköpve mindenütt.

Fagyos mezőkön birkóztam a széllel,
ruhám csupán egy fügefalevél,
mi sem tisztább számomra, mint az éjjel,
mi sem sötétebb nékem, mint a dél.
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetőkben nevetek,
enyém csak az, amit a sárba dobtam,
s mindent megöltem, amit szeretek.
Fehér derével lángveres hajamra
s halántékomra már az ősz feküdt,
s így megyek, fütyülve egymagamban,
megáldva és leköpve mindenütt.

A győztes ég fektette rám a sátrát,
a harmattól kék lett a homlokom
s így kergettem a Istent, aki hátrált,
s a jövendőt, amely az otthonom.
A hegytetőkön órákig pihentem,
s megbámultam az izzadt kőtörőt,
de a dómok mellett fütyülve mentem,
s kinevettem a cifra püspököt:
s ezért csak csók és korbács hullott árva
testemre, mely oly egyformán feküdt
csipkés párnák között és utcasárban,
megáldva és leköpve mindenütt.

S bár nincs hazám, borom, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül:
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha meguntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat megint otthagyom,
hasamért kánkánt járnak már a férgek,
és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, François Villon, fekve,
megáldva és leköpve mindenütt.

 Hobo Blues Band-Ballada a senki fiáról

  / Csak mert éjjel ez járt a fejemben, jó az alvás helyett/