gota blogja

                                Homomagnus (alias:Kiss Dody József) megtisztelő alkotása,

                                szerény személyemhez. 

Ágotához

Mint esti moziból kirajzó sihederek,
Kábult elméjükben még a látott film pereg,
Leharcolt, öreg gépeiket bömböltetve
Bújnak vígan imádott hőseik bőrébe.

Az első etapon jön a kijózanodás,
Itt sajnos, nincs pardon; ez fiam, a valóság!
Valahogy így nézem én is hűtlen tollamat,
Bennem a varázs; mégis, a csoda hol marad?

Az én hősöm kezében nincsen csodafegyver,
Nem Isten (N) Ö, csak egy igazi, hús-vér ember.
Bár lelke, meglehet, nem e világból való,
Úgy lát az Ő szeme, ahogy nem tud halandó.

Ha megnyílik ajka, elbűvöl az ének,
Kősziklák felélednek, táncolnak szirének!
Egyetlen vízcsepp, neki boldogan viháncol,
Poharán, reggel, lustán nyújtózik a mámor!

Bármi, amit megszólít, rögtön életre kél,
Az ember beleborzong, ahogyan Ő mesél!
Úgy mondja el a kendőzetlen igazságot,
Ahogy ember még nem látta a világot.

Bizton tudom, hogy most is a fejét ingatja,
De gyönyörű lelkét a szeretet ringatja.
Az Ő-nagysága ihletett e néhány sorra,
Rajongó tiszteletem, széplelkű Ágota!

2011-07-26