Dellamama blogja

*Őszi hajnalon idézem a tavasz illatát

Képzeletben virágzó barackfa vagyok

Gombolygatnám vissza az idő fonalát

Átélem, hogy szerelmesen ölel karod

Szótlan most, nem beszél, hallgat a csend

A  szép szavak nyelvem alatt rekedtek

Mondanám, ölelj át, nyúts felém kezed

Csókod ízétől szám összeragad, nem beszélek

Szerelemről olvasok verset ma reggel

Szívem köpenyét csöndben leveszem

S alatta  meglelelem minden szép emlékem

Újra élem érzem általad, ki írtad a kezeddel

Kis apró tucat kacat talán másnak

De nekem oly gyönyörű, a képzelet,

Csak így élhetek boldogan a mának,

Ha ajkadra könnyes csókot lehelhetek

A pompásnak látszó csodálatos szépség

Csábított, neked kelyhet azonnal kitár

Pillanatra magába húz és elereszt

Szép álmokat remélve csapdába estél

Vágytad a szerelmet, hogy szomjad eloltsad

Nem látsz, mert ölelő szírmok eltakarnak

Hagyod, hogy tested feleméssze a vágy

Magába szív, emészt, mint húsevő virág

Ki-tanult csókjaival megbabonázott,

Bár tudta, hogy másé vagy, de vágyott téged

Szemed homályos, csak hozzá rohantál,

Közben letapostál egy kicsiny virágot

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         

   Új dal, mert az első, a feledhetetlen

   Cak pici csók volt, de libabőrös lettem  

   Naponta cipelte az iskola-táskám

   Házunk kapujában órákon át várt rám

   Majd hetedikben én is megkedveltem

   Nagy barna szemébe ahogy belenéztem

   Elbújtunk néha az iskola-szertárba

   Ekkorr "zúgtunk bele" teljesen egymásba

 

 20 év múlva

 Nem feledtem Őt el, a nevét még tudom

 Mosolygok magamban, ha Reá gondolok

 Hogy milyen volt arca, már alig emlékszem,

de biztosan nagyon szép volt az első szerelem!