Dellamama blogja

Vers
Dellamama•  2017. április 7. 08:30

Estétől reggelig

A Nap bíbora alig csordogál,

szétfolyik az ég sötét bársonyán.

Harang int búcsút az alkonyatnak,

csendet áhítva a lélek hallgat.

Bimbós ágak közt kóborol a Hold,

végtelenbe tűnt minden ami volt.

 

Az éj karja mély álomba ringat,

képzeletben visszatér a tegnap.

Csillag fénye hull a háztetőre,

a Föld pörög, forog körbe-körbe.

Kakasszóra ébred az arany Nap,

reggel az élet új erőre kap.

Dellamama•  2015. június 20. 11:52

Juniusi Nap

Arany Nap fejem fölött,

junius nyárba öltözött.

Ébreszt kora hajnalon,

ontja fényét gazdagon.


Aztán egy pillanat alatt,

szél a fák hajába kap.

Sötét felhő nagyra nőtt,

szobába zárt a délelőtt.


A Nap csak nézi az esőt,

elterelte a felhőt.

Már újra szórja sugarát,

felszárítja a határt.


Este nyugatra költözött,

hol már kelni látják őt.

Egek útján elfutott,

tőlem el sem búcsúzött.

Dellamama•  2015. február 28. 09:27

Télből a tavaszba

A hegytető még bírkózik a téllel,
hókucsmát visel hetyke büszkeséggel.

Hajnal harmatát szürcsöli a Nap,
bokrok alján már ébred a tavasz.

Hamar márciusba szökken az idő,
sárga ruhában virít a téltemető.

Avar alól kibújt fehér selyemben,
hóvirág údvözöl bókolva, kedvesen.

Faágon kismadár incseleg a széllel,
Kikelet-kikelet! Csip-csirip, énekel.

Dellamama•  2015. január 10. 08:11

Jéghideg

Vasmarkú fagy öleli a tájat,

szél zilálja a tóba fagyott nádat.

Dermedten állnak a part-menti fák,

a tél hideg kése arcomba vág.


Puha köd bundába bújt az este,

a Hold jégtükörben arcát kereste.

Rian, hasad a jég, tűnik a kép,

ónos-esőt szitál földre az ég.

Dellamama•  2014. december 26. 08:50

Ünnep-éj csöndjében

 

Áldott szép estét hoz a karácsony,
gondjaimat fejemből kizárom,
vállam terheit is hátradobom.

A feldúlt Földnek békét remélek,
magamnak kis nyugodalmat kérek,
testemben lassan megpihen a lélek.

Még hallom távol a világ zaját,
szívemben szép zene muzsikál,
halkan dúdolom ismerős dallamát.

Pillám rolói szememre csukódnak,
most a szép álom tűnik valónak,
átkarolnak puha angyalszárnyak.

Boldog csillagarcok rám nevetnek,
fénylő karok magukhoz ölelnek,
melegség tölt el, érzem szeretnek.

Ünnep- éj csöndjében álmodni jó,
fagyos reggelre ébreszt a való,
puha takaróm hideg, mint a hó.