Dellamama blogja

Gyász
Dellamama•  2017. október 18. 16:53

Az anyag nem vész el

/Gondolatok egy barátom sírjánál/


Az anyag nem vész el, csak átalakul,
talán te sem tűnsz el nyomtalanul.
Minden elpusztul ami volt, van és lesz,
a világnak te semmit nem jelentesz.
 
A sír eltemet, meghal vágyunk, álmunk,
elporlik minden, szél söpör utánunk.
Isten ítél, tetted okát ismerve,
mennybe jutsz, vagy pokol tűzbe ejtve.
 
Családodnak halálod fájó gyásznap,
de nélküled is lesz majd, ma és másnap.
Szürke hamvad füstje száll az ég felé,
arcod és neved az idő feledé.




Dellamama•  2017. március 29. 08:45

Hiányzol

Vágyom ölelő karodba vissza
öledben kisgyerek lehetnék újra
Szeretetet árasztott a lényed,
hiányzik mosolyod, nevetésed.
Már nincs meleg simító kezedben,
kihunyt a fény csillogó szemedben.
Most a könnyem pereg, mint apró gyöngyök,
koporsódon kopognak göröngyök.
Hová menjek, ha nincs édesanyám,
már nincs otthon, nem vár senki reám.

Könnyem felszáradt, szél fújja arcom.
Rád gondolok, a temetőt járom.
Kertem virágát sírodra teszem,
nevelgettem, féltó szeretetben.
Várj reám megyek, készülök Hozzád,
hiszem, hol Te vagy ott a mennyország.

Dellamama•  2016. március 31. 08:16

Kisrigóm

Hiába tavasz, szívemben újra tél,

bánatomról dúdorász a déli szél. 

Fenyőfám csúcsán oly csodásan dalolt,

miközben pici párjának udvarolt.

 

Az én kis pacsirtám vajon hol maradt,

könnyeimbe fúl a döbbent pillanat.

Szellő hátán száll puha-pihe tolla,

talán elkapta egy idegen macska.

 

Itt volt a közelben a kertek alatt,

trillája ébreszti a nap- sugarat.

Nem hallik kis rigóm zengő dallama,

fülem öröme, lelkemnek balzsama.

Dellamama•  2016. február 18. 08:17

Bocsánat

Imádkozom érted templomom csendjében,
Isten bocsánatát és Tiedet kérem.
Rózsa-fűzért morzsol, fáradt öreg kezem,
lelkiismeretem malma őröl engem.
 
Elküldtelek, - soha többé ne lássalak,
hamis a barátságod, hazug a szavad.
Fej-lehajtva elmentél. Teltek az évek,
váratlanul jöttél, bocsánatom kérted.
 
Becsuktam előtted szívemnek ajtaját,
színjátéknak véltem könnyed zuhatagát.
Ördög sugallatra lesz hideg a lélek,
bűnbocsánatra csak a szeretet képes.
 
Belülről rágja lelkem, furdal egy féreg,
miért küldtelek el, nem feledve vétked.
Ma már letörölném bánatodnak könnyét,
eloszlatnám gondjaid sötét felhőjét.
 
Most eljöttem hozzád drága barátom,
hamuvá porladt kezed meg nem foghatom.
Átölelem lelked utolsó utadon,
koszorúm sírodra bocsánatból fonom.

Dellamama•  2015. október 17. 08:07

56 az anyák fájdalma..

Te hol álltál, melyik oldalon,
azon az októberi napon,
mikor kitört az /ellen/ forradalom?
Ha anya vagy, neked mindegy,
ha megölték egyetlen gyermeked.

Nem volt bűnös csak kis- katona,
megparancsolták neki állj oda.
Komcsi se ávós, nem politizált,
felkötötték, köpték, rugdosták.                                                                                                                                                                                            /a "forradalmárok" halálra kínozták./

Barátját, ki zászlót lengetett,
lelőtték orvul a szovjetek.

Kilenc éves volt Péterke.
- Dugd ezt az üveget a tank csövébe!
/Életét adta a "szabadságért"?/
Gyilkos ki égő "koktélt" ad gyerek kezébe!

Egy fiú a térről pesti fiatal,
Sztálin szobrát dönti, kiabál:
- "Legyen független a magyar,
elnyomót nem akar!"
Lelkesítő volt a beszéde,
/a hatalom halálra itélte./

Ötvenkilenc éve immár,
fiaikat siratják az anyák.
- Gyilkosoké a szabadság?
kérdezik, s átkozzák a politikát.