zoltan.horvath blogja

Foszladt vágy az éjszakában

Sokszor szívem járja át

Én hallom csak egyedül mert,

Én ismerem dallamát

 

Foszladt vágy a nappalokban

Foghatatlan; színtelen

Én érzem csak tenyeremben,

Időtlenül, szüntelen

 

Foszladt vágy az évek során

Átnyúlsz rajtam; felettem

Hogy ne higgyem azt soha én már

Megnyugodtam, feledtem

 

Foszladt vágy te nem létező

Sikoltó; de hangtalan

Te lettél a merénylőm kit

Úgy hívok hogy, arctalan

 

(kezdet_3)

 

Feltűnő lennél te

A szürkeség házában,

Mint vágatlan virág egy

Kicsinyke vázában

 

Színes vagy szépséges,

Mint sokszínű szivárvány

Erős; nem kétséges

Egy örömhír, kiáltvány

 

A hétköznap színei

Nem fognak terajtad

Te vagy a szivárvány,

Mert ezt így akartad

 

Hisz feltűnő lettél te

A szürkeség házában,

Mint vágatlan virág egy

Kicsinyke vázában

Te aki a szíved alatt,

Hordtál egy gyermeket

Te aki a testedből,

Testnek adtál életet

 

Te vagy az életem

Egyetlen angyala

Te igazi és büszke,

Szépséges édesanya

 

Te voltál kezdetben

A hibátlan jászolom

Te vagy az életben

Őrzőm és pásztorom

 

Te vagy a szívemnek

Szépséges angyala

Te tiszta, és hófehér,

Egyetlen édesanya

Szeretnék egy verest írni

Ez most jó lesz, remélem

Mert leírom itt magam neked,

Feketén és fehéren

 

Sosem voltam tökéletes

Sem pedig egy tiszta szent

Sokszor voltam fent a csúcson,

De tudom mit jelent a lent

 

Nem születtem én királynak

Ezért sosem panaszkodtam

Elindultam valahonnan,

S a gyökerekhez ragaszkodtam

 

Nem születtem színésznek sem

Nem játszottam szerepeket

Megtanultam sok mindent már,

És becsülöm a szeretetet

 

Nem fogott meg egy Isten sem

Mégis szeret az én szívem

Mindig voltak reményeim,

S tisztán erős, igaz hitem

 

Remélem hogy sok év múlva

Mesélhetem szerényen

Hogy milyen is volt az életem,

Feketén és fehéren

Megmondom a véleményem

Remélhetném nem zavar,

De elmondom én akkor is ha

Ez most téged felkavar

 

Lerombolom most egy nemmel

Amit neked teremtettem

Nem leszek már soha többé,

Amit neked jelentettem

 

Egy leszek a sok közül majd

Ismerős de idegen

Átléphetsz a testem fölött

Rám sem nézve, hidegen

 

Megmondom az igazságot

Akkor is ha meggyötör

Akkor is ha ez most téged,

Egy életre összetör

 

Ne emlékezz már többé rám

Ne emlékezz semmi szépre,

Nélkülem is jó ember vagy

Hidd el nekem ezt már végre

 

Egy szó maradt még belőlünk

Emlékeink száraz érde

Az ami már bennünk lakott

Kimondjam? Jó. Vége