Egy Vandorló lelek Blogja

Annyi mindent mondanék bárkinek.
De nem mindent Akárkinek.
Szót szólnék hálával mindenért,
De mért nincs szó? Annyit adhatnék...

Szót szólnék de nem merek mert bátor lennék,
Viszont, csak a közönytől félnék.
Itt belül Bocsánatért esedeznék,
Egy öleléssel megváltást kérnék.

Sok a hiba, sok-sok helytelen dolog,
De ezek nélkül nem lehetnék boldog.
Ahhoz hogy megérintsem a fénylő eget,
A sötét mélységben kell lendületet vegyek

Váltig állítani lehetetlen,
Tudni hogy mi a telhetetlen,
Mondani lehet elégedetlen..
De nem szeretetlen.

Lehet vágyunk perzselő,
Ötleteid vedd elő!
Fogd össze a szálakat,
Élet fonalainkat.

Kitalálni hogyan lehet?
Szebb jövőt életet?
Bátran lépni meg nem állni,
Sok sok angyallal szóbaálni.

Tavaszodik az idő nyílnak a virágok
Vidáman néznek rám az Aranyló Nárciszok..
Simogató szellő hozza a meleget...
Ezt a költeményt abbahagyni nem lehet...

Lengedezik a fűzfa ága a tavaszi szélben..
Sóhaja messzire szállt hozzád régen.
Lágy széllel csókot váltott éppen,
Táncol tovább Fénylő reményében.

Most este egyedül vagyok mégis veled..
Messze vagy de itt vagy bennem
Mosolygok tudtam merre száll a szél..
Kezemmel csókot küldök fénye hófehér..

Közeleg

Olvadozik már a hó,
Az erdőben jár egy kis manó.
Érintésétől változik a világ,
Nyílik már a hóvirág.

Elhozza nékünk a tavaszt,
Már csak pár cseppnyi hó maradt.
De elolvad az is, ha eljön a nyár.
Hallod már a madarak szavát?

Hazajönnek a madarak,
Énekelnek, ha hajnal hasad,
Szavuk üdvözli a jó időt,
Magad is láthatod az apró hírvivőt.

Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy sárkány...
Egy képzeletben élő sárkány...
Ez a sárkány kereste a helyét a világban szerette volna ha látják.. De csak azok láthatták akiknek szükségük volt reményre.
Hiszen mi egy sárkány? Fantázia világok birodalmának lénye? vagy Varázslat? Remény arra hogy léteznek csodák?
Lehet!
De ez a sárkány szomorú volt még ha nem is mondta. Sok Sok képzeletben megszületett már, látták és szerették őt. Vígaszt nyújtott a vándorlelkeknek. És a remény magját ültette el bennük. De tudta nem leli meg az otthonát, sosem pihenhet. Mennie kell büszkén előre. Hogy további reményt adhasson azoknak akiknek szükségük van rá. Néha úgy érzi feladja az egészet. Úgy érzi ő sosem állapodhat meg. Sok Sok Barátja van mégis senkije. Ha megszeret valakit ha megszereti a barátait.. egy idő után látja előre.. hogy már nem lesz szükség őrá..
Hát Behunyta szemeit és kitárta szárnyait.. Láthatatlanul repült tovább és folytatta az útját egyedül.. De a szívében megannyi sok ember... Sok sok emlék képét örzött. És Szeretettel gondolt rájuk.
Tovább várt arra a napra mikor valaki azt mondja 'Ne röpülj tovább hanem maradj velem örökké.'